A csók az csak egy csók - legalábbis a Casablanca klasszikus filmzenéje szerint (Kiss is still a a kiss). Azért persze nem minden korban és kultúrában veszik ezt ilyen könnyedén.
Az iszlám törvények szerint például az a nő, aki nyilvános helyen csókolózáson érnek, 99 ostorcsapás érdemel.
Egyes távol-keleti országok, ha nem is büntetik ilyen brutálisan, szintén perverziónak tekintik, hogy Nyugaton az emberek az utcán vagy mások előtt csókot váltanak. Hozzá kell tenni, hogy Vietnamban például a csók ártatlanabb formáját, a puszit nem is ismerik. Ehelyett, ha megkedvelnek valakit vagy meglátnak egy aranyos kisgyereket, arcon csipkedik. Azaz szimpátiájuk jeléül a mutató és középső ujjuk közé veszik az illető pofiját és gyengéden megrángatják. Hát, igen, elsőre nem kellemes élmény...
Azután léteznek olyan kultúrák is, ahol az emberek nem ismerik a csókolózást. Ez azért lehetséges, mert akármilyen természetesnek is hat számunkra a csók, azért még nem része a szaporodás emberi ösztönének. Például a mangria-szigeti embereknek meg sem fordult a fejükben, hogy egymás szája felé közelítsenek, egészen a 18. századig, amikor is az első európai telepesek hajói feltűntek a láthatáron, minden csóktudományukkal együtt.
És végül, de nem utolsó sorban: abban sem egyformák a különböző országok népei, hogy milyen gyakran szeretnek csókolózni. Ami a magyarokat illeti, kihúzhatjuk a derekunkat: kerek e világon a második legcsókosabb nemzet a hun, rögtön a legendásan forróvérű olasz után. A másik nagy kalandor nemzet, a franciák napi 3 cuppanóssal a harmadikok, az első helyezett Itáliában napi 5 csók az átlag, míg 24 óránként 4 magyar csók csattan a nemzetközi felmérés szerint.
