A szürke, esős napok egy pillanatra megállítják a nyár felhőtlen pörgését, és az élmények, programok kifelé orientáló forgatagából hirtelen befelé helyeződik a hangsúly. Bekuckózunk, lelassulunk, elcsendesülünk, hallgatjuk az eső kopogását, amit már elődeink is a fájó érzelmek külső, megtestesült szimbólumának tekintettek, gondoljunk csak a népdalokra:
„Azt gondolnád, eső esik,
Pedig a szemem könnyezik,
Szemem könnyes, orcám nedves,
Mind teérted van ez, kedves.
Rózsa nyílik az völgyekből
Esik eső az egekből.
Hát én magam így egyedül
Hogy éljek meg nálad nélkül!”
Az esős időszakok által létrejövő begubózás, befelé figyelés lehetővé teszi, hogy meghalljuk saját belső hangunkat, és megfigyeljük, hányadán is állunk önmagunkkal. Nagyon sokat elárul aktuális jól-létünkről, hogy rosszul vagy kellemesen tudjuk-e megélni ezeket a szürke nappalokat. - írja Heller Csilla tanácsadó szakpszichológus.
Ha úgy érezzük, az időjárás túlságosan befolyásolja kedvünket, és hangulatunk mélypontra kerül ilyenkor, az egy fontos jelzés lehet számunkra, hogy érdemes több figyelmet szentelnünk önmagunknak, és változtatni néhány külső feltételen, szokáson. Figyelmeztethet arra is, hogy az utóbbi időszakban kevés volt az „én-idő”, és talán túlságosan is másoktól, vagy a körülményeinktől tettük függővé érzelmi állapotunkat, míg a tényleges igényeink valahol elvesztek útközben.
Ha már úgyis a négy fal között ragadtunk, készíthetünk egy listát a számunkra jól eső dolgokról, és átbeszélhetjük ezt szeretteinkkel is, megkérdezve, ők mire vágynak. Az eső hangulata kedvez a meghitt beszélgetéseknek is.
Végül pedig, ne ijedjünk meg az esetlegesen előtörő negatívabb érzéseinktől, hiszen az érzelmek természete a hullámzás. Az örömre való képesség a bánatos periódusokkal kiegészülve kerek egészet alkotnak. Engedjük meg magunknak a melankolikusabb időszakokat is, együttérezve önmagunkkal, elfogadva az aktuális állapotot, hiszen ilyenkor sokat megtudhatunk saját igényeinkről, és így mélyebb önismerethez juthatunk. (Forrás:pszichologuskereso.hu)
