Kleopátra, majd később Néró felesége, Poppea, gyakran mártóztatták testüket szamár tejbe, ami savassága miatt jót tett bőrük felhámrétegének. Keleten úgy tartották, hogy az illatos fürdő vonzza a jó szellemeket, valamint a boldogságot és a szerelmet.
A kereszténység elterjedtével azonban a fürdés aktusa szentségtöréssé vált, s így az igaz hívek büszkén voltak arra, hogy nem mosakodtak. Szent Ágnes például úgy halt meg 13 évesen, hogy soha nem követte el ezt a "bűnt". Ez az abszurd hit sokáig élt az európai kultúrában, és akkor érte el tetőpontját, amikor VIII. Henrik 1500-ban bezáratta az összes fürdőt Angliában.
Ember és víz kapcsolata olyan régi, mint maga az emberiség. Az élet nélkülözhetetlen eleme, ami csak az idő előrehaladtával vált higiéniai eszközzé. Napjainkban a fürdés a relaxálás és a testápolás fontos motívuma.
1700 körül még úgy gondolták, hogy meddőséget és vetélést okozhat, valamint veszélyezteti a test szépségét. Ez a feltevés azonban nem érintette az arisztokráciát: a skót királyné a boros fürdőre esküdött (talán ezt használva ellenszerként a parazitákkal szemben), Erzsébet királynő pedig azzal dicsekedett, hogy havonta egyszer megmártózik.
A muzulmánok szívéhez sokkal közelebb állt a víz. Higiéniai-vallási okokból a mosakodásra hétköznapi rituáléik részeként tekintettek. Az ezeregy éjszaka meséi bővelkednek a rózsa, ibolya, pézsma esszenciák leírásában, melyekkel azért illatosították fürdőiket, hogy izgatóbb hatásúak legyenek. A klasszikus dolgok iránt újból fellángoló szeretetnek köszönhetően a fürdők népszerűsége nyugaton is nőttön-nőtt, és a lakásokba felszerelt vízvezetékek következtében a higiénia és az igényesség jelévé vált.
Ma már mindenki ismeri a meleg fürdő jótékony hatásait, ami azon túl, hogy tisztíja és hidratálja a bőrt, napi programmenetünk fontos pillanatát képezi. Az elmerülés egy habbal és vízzel teli kádban nemcsak a fizikai és mentális felfrissülés szempontjából fontos, hanem mindenekelőtt azért, mert ezekben a percekben csak magunkkal foglalkozhatunk, és mert csökkenti a fáradt izmok elgémberedését.
Ha a testre és a pszichére gyakorolt jótékony hatásai ismertek is, talán nincs mindenki tudatában a helyes fürdőzés eszközeinek és kritériumainak. Ha ezekre figyelünk, akkor a fürdés a jó kondíció elérésének egyik fontos állomásává válhat. Íme néhány hasznos tanács, hogy a vízzel való kapcsolatunk ne csak a tisztálkodásra szűküljön, hanem kellemes is legyen:
Először is nagyon fontos a víz hőmérsékletének szabályozása. A nagyon forró víz kifejezetten veszélyes a szervezetre, mert legyengíti, és esetenként száríthatja, és irritálhatja a bőrt, valamint nagy megerőltetést jelent a szívnek, mely következtében túlságosan kitágulnak az erek, s így csökken a test hőmérséklete.
Ennek ellentétje, azaz a túlságosan hideg víz csak a kifejezetten jó egészségnek örvendő embereknek javasolt, mivel igazi sokkot jelent a szervezet számára. A langyos fürdő jó módszernek bizonyul, ha gyorsan fel akarunk ébredni.
Reggel felfrissülnek tőle az izmok, a nap végén pedig segít, hogy új erőre kapjunk az esetleges esti mulatozás előtt. De ha megelégszünk egy egyszerű lazító fürdővel, jóllehet minden szervezet számára más és más az ideális hőmérséklet, figyeljünk rá, hogy a víz elég meleg legyen.
A habfürdőt és a szappant a saját bőrtípusunk függvényében válasszuk ki, akárcsak a fürdősókat és a természetes esszenciákat, melyek rendkívül élénkítő hatásúak, s így általuk maximálisan kihasználhatjuk a fürdés perceit.
A gyárilag előállított termékeken kívül jó szolgálatot tehet a fürdővízbe öntött bor, a tejpor, a zabliszt, az előzőleg leforrázott gyógyfű keverék vagy az ecet. A kamilla olaj, ami a növény leveleiből és virágából készül, egyike azon készítményeknek, melyek egyszerre fertőzésgátló és nyugtató hatásúak. A fenyő olaj segítséget nyújt a reumával és az idegi feszültséggel szemben, míg a mézfű olaj a lazító fürdők elmaradhatatlan kelléke.
