Az orvosok ezt gyakran testi betegség tüneteiként érzékelik és ekként is kezelik. Így a páciens a lelki problémái útvesztőjéből átkerül az egészségügyi keringőrendszer fogságába, s nem gyógyul. A különböző nyugtatószerek, orvosságok elnyomják, de az okokat nem szüntetik meg. A lelki betegségekre más orvosság kell. Mivel majdnem a magyar lakosság öt százalékát érintő problémáról van szó - véleményem szerint még többről -

 így nyugodtan, mindenki mellett állhatna egy pszichológus.

A szorongás a félelem, a fenyegetettség egyfajta élménye. Az, hogy mitől szorongunk sok esetben azonosítható, (pld. bizonyos helyzetektől, valamilyen negatív esemény bekövetkeztétől), de sok esetben nem tudjuk biztosan megmondani, mitől is félünk, nem tudjuk a szorongás tárgyát pontosan megnevezni. A szorongás nehezen választható el a stressztől. A stresszre sok esetben reagálunk valamilyen szintű feszültséggel, szorongással. A szorongás gondolatok, érzelmek, fantáziák formájában, és testi tünetek képében jelennek meg, és hajlamossá tesznek arra, hogy a dolgok kimenetelét a valóságban várhatónál sokkal negatívabbra becsüljük. Gyakori, hogy a személy erős szívdobogást érez, verítékezik, remeg, alvászavarai vannak, fáj a feje, szédül, nem tud enni, ennek következtében fogy, és a fáj a gyomra. A szorongásos embereknél gyakoriak az olyan visszatérő testi panaszok, amelyeknek ismételt kivizsgálásokkal sem találják szervi okát. Ezek a problémák stresszhelyzetben, megterheléskor, ideges, feszült állapotban felerősödnek, sok esetben csak ilyenkor tapasztalhatók.

A szorongás teljesen normális, fontos élettani jelenség. Ez első érzések között jelenik meg a személyiségfejlődésünk során. Egy doktornő egyszer azt mesélte, hogy mindenkinek vannak félelmei, mindenki tart a betegségtől és a haláltól, csak nem egyforma mértékben. Vannak, akik a legkisebb problémák kapcsán is a legrosszabbra gondolnak, bennük erősebb az életösztön és az elmúlástól való rettegés. A generalizált szorongás leggyakrabban fiatal korban kezdődik. A betegek nagy része már iskoláskorban is szorongóbb, "izgulósabb" volt a többieknél, jobban félt a feleléstől, dolgozatírástól.

A leghatásosabb módszer, ha az egyén nem elfolytja félelmeit, hanem szembe néz velük. Például, ha egy komoly betegségtől retteg, akkor jobb, ha kivizsgáltatja magát, s kiderül, hogy alaptalan a félelme, vagy ha tényleg gond van, akkor időben kezeltetheti.

A legtöbb esetben magukon is segíthetnek, ha ezek a praktikák nem válnak be, akkor célszerű pszichológushoz, vagy mentálhigiénés szakemberhez fordulni. Otthon is alkalmazhatják stresszkezelésként a következőket:

- A feszültségeket ne tartsák magunkban, hanem beszéljék ki, mondják el rokonaiknak, barátaiknak, vagy egyszerűen írják le papírra

- A fizikai munka eltereli a problémáról a gondolatokat, s megdolgoztatja az izmokat, ugyanilyen jó hatású a mozgás, a sportolás is.

- Jelöljék ki maguk számára az "aggodalmak idejét". Ez annyit jelent, hogy kijelölnek a napi tevékenységükben egy meghatározott időt, mindig ugyanabban az időpontban. Ha valamilyen szorongásos gondolat tör elő, akkor ezt megjegyzik, vagy felírják, de nem foglalkoznak vele, hanem elteszik arra a bizonyos időpontra. Az "aggodalmak idejében" aztán előveszik a problémákat, rangsorolják, átgondolják, és megnézik, milyen lépéseket tehetnek a megoldásra.

- A meleg jó hatással van a stresszben lévő szervezetre, igyanak meg egy csésze teát, a citromfű kifejezetten feszültségoldó, vagy vegyenek egy kellemes, illatos fürdőt. Cseppentsenek pár csepp levendulaolajat a párnájukra, s nyugodtabb lesz az álmuk.

A félelmeket, a szorongást, nem sok választja el a depressziótól. Az emberek hatvan százaléka élete során legalább egyszer átesik egy depressziós időszakon. Életünk nagy változásai gyakran hangulati mélypontra juttatnak bennünket, egy válás, egy haláleset, egy munkahelyváltás kimozdít bennünket a megszokottból, s gyakran reagálunk rosszkedvvel, tehetetlenséggel. Depressziós tünetekről akkor beszélhetünk, ha az alábbi tünetekből tartósan (pl. több, mint két hétig) több is egyidejűleg fennáll:

• Hangulata tartósan rossz
• A korábban örömöt jelentő dolgokban nem lel örömömet többé
• Korábbi önmagához képest semmit sincs kedve csinálni
• Sokat sír, reménytelennek látja a helyzetét
• Bűntudattal, önvádlással küszködik
• Alvása/étvágya jelentősen megváltozik
• Indokolatlanul fáradt, kimerült, koncentráció és/vagy döntésképtelen
• Iskolai vagy munkahelyi teljesítménye romlik
• Halállal vagy öngyilkossággal kapcsolatos gondolatai vannak

Ebben az esetben minél előbb keresi fel háziorvosát vagy valamilyen elérhető pszichiátriai vagy mentálhigiénés tanácsadást vagy rendelést, annál hamarabb kerül ki a "kátyúból". A depressziós tünetek gyógyíthatóak, gyakran az agy nem termeli a számára szükséges kémiai anyagot, s ennek gyógyszeres pótlására van szükség.

A lelki betegek nem képzelt betegek, nem hipochonderek. Sőt, bizonyos tekintetben még "betegebbek", mint a szervi betegek, hiszen sokszor nem ismerik fel időben, hogy valamilyen pszichés oka van a testi tüneteknek, s a beteg csak nagy sokára kapja meg a szükséges pszichiátriai kezelést.

A normális élethez is hozzátartozik a rossz hangulat, átmeneti szomorúság. Akkor van baj, ha a szokásos jó kedvre derítő szokásaink már nem működnek. Például egy csoki elfogyasztása, egy kis vásárlás, pihenés már nem segít. Ilyenkor meg kell állni, maradjon egyedül, s gondolja végig, mi a baj, mi okozza a hangulati nyomottságot. Az esetek többségében meg tudja fogalmazni a probléma okozóját, s a megoldásokat is megtalálja hozzá. Ha nem boldogul egyedül, akkor kérje szakember segítségét. Nincs mit szégyenkezni amiatt, hogy pszichológushoz jár. A szakemberek  csak tükröt tartanak ön elé, hogy lásson, melyet az adott állapotban egyedül nem képes észlelni.