Komoly teszt lehet a kapcsolatunkat illetően, ha legalább egyórás autóútra vállalkozunk párunkkal, hiszen ritka az, hogy ez idő alatt, ne kapjunk valami kritikát, ami akár jogos is lehet, szóval elsődlegesen a stílusra figyeljünk.
Na persze az is lehet, hogy, ha túl sok a bírálat, nem a kedvesünkben van a hiba, csak mi vagyunk ügyetlenek … De mi van akkor, ha folyton dicséretet kapunk? Jó sofőrök vagyunk, vagy csak őrülten szerelmes a másik?
Egy amerikai felmérésben ezer jogosítvánnyal rendelkező párt kérdeztek meg vezetési szokásaikról, illetve arról, hogyan viszonyulnak ahhoz, amikor kedvesük ül a volánnál, vagy maguk vezetnek és párjuk minősíti azt.
Nem is olyan rossz a helyzet!
Összességében arra jutottak, hogy nagyjából a párok fele inkább kedvesen viszonyult egymáshoz, beszélgettek, énekeltek, a másik teljesítménye nem került szóba. Viták adódtak a fűtés, vagy a légkondi használatából; az ablak lehúzásából; és abból, lehet-e enni/inni a kocsiban. Komoly veszekedés 9 százaléknál állt elő, a többi esetben a párok úgy fogalmaztak: csak azt tették szóvá, amiért egy barátjukat, vagy szüleiket is figyelmeztették volna.
A résztvevők 27 százaléka jelezte, ha rossz irányban haladtak, vagy a vezető nem vett észre bizonyos jelzéseket. Meglepő módon, csupán 32 százalék figyelmezteti kedvesét, ha az gyorsabban hajt a kelleténél; az már sokkal beláthatóbb, miért csupán 15 százalék szól, ha túlságosan lassan halad a sofőr.
Na de akkor egyszerűen megalkuvók vagyunk? Vagy csupán az amerikaiak azok, és mi itt Európában vehemensebben vezetünk? Ez utóbbi alighanem igaz, elég csak az olaszokra gondolnunk.
Mire biztatnak a nők és mire a férfiak, ha az anyósülésen ülnek?
Tulajdonképpen nem meglepő, hogy az erősebb nem vagányságra, merészségre buzdítja a nőket. Mármint, amit ők annak hisznek. Vagyis ilyesmit kaphatunk kedvesünktől - aki az alábbiakat korántsem kedvesen közli:
"Lépj már a gázra! Miért álltál meg, ez csak sárga volt! Menj már közelebb, egy kamion beférne elénk, olyan követési távolságot tartasz!'
Rendben van ez így? A kutatás arra jutott, hogy ha ilyesmiket hallanak a nők, azt valahol helyénvalónak gondolják, mert a férfias attitűdöt erősítik. Sokkal rosszabbul viselik azonban, ha a technikájukat illetően kapnak megjegyzést, például ilyesmiket:
"Beálljak helytetted? Rég váltani kellett volna, nem hallod, hogy vinnyog a motor? Előzd már meg, meddig cammogunk még itt?"
Az ilyen megnyilvánulásokat agressziónak érzik a nők, és hajlamosak párhuzamot vonni a mondanivaló és a személyiség között.
A nők kedvesebbek?
Alapvetően igen. Az ő figyelmeztetéseik inkább óvó szándékúak:
"Szerintem túl gyorsan megyünk. Vigyázz, zebra! Figyelj a biciklisre!"
Az is kiderült, hogy a nők hajlamosak a vezetési stílussal azonosítani a férfiakat, vagyis azt gondolják, aki túl óvatos, túl lassú, az kicsit puhány lehet az életben is; ellenben a dinamikusan vezetőket azonnal férfiasnak ítélik.
Érdekes, hogy a férfiaknál pont fordítva néz ki a helyzet, ők nem minősítik le a kicsit ügyetlenebb nőket, sőt, inkább védelmező énjüket hozzák ki belőlük; míg a vagány csajok picit megijesztik őket – talán mert azt feltételezik, az életben is dominánsak és nehezebb dolguk lesz velük.
Akárhogy is, vezetési stílusunk sokat elárul rólunk, szóval az első randira menjünk inkább gyalog – így legalább egy pohár bor is belefér.
