Furcsa kérdésekre adott furcsa válaszokat tartalmaz a könyv, melynek ötlete azért született, hogy egy kicsit meglepődjön a kérdezett, hogy egy kicsit kizökkenjenek és kizökkenjünk mi olvasók is gondolkodásmódunk rossz rutinjából, hogy eljátsszunk egy-két képtelen ötlettel, hátha ráhibázunk valami fontos problémára, új lehetőségre.

A kérdések így hangzanak:

- Mi történne, ha Magyarország egyik napról a másikra, se szó, se beszéd, eltűnne a Föld színéről?

- Észrevenné-e a világ?

- Kik vennék észre?

- Kik sajnálnák, illetve

- Kik örülnének neki, hogy ez megesett?

- És legfőképpen: Mit vesztene (vagy nyerne?) a világ azzal, ha Magyarország eltűnne a világtérképről?

Eredetileg a HVG szerkesztőségével közösen egy közvélemény-kutatás keretében tették fel a szerzők ezeket a kérdéseket. Ezer ember válaszolt, s a válaszok olyan érdekesek voltak, hogy elhatározták felteszik a kérdéseket olyan közéleti szereplőknek is - íróknak, üzletembereknek tudósoknak, művészeknek, tanároknak, politikusoknak - akik fontos szerepet játszanak, játszhatnak a hazai társadalom önképének, társadalomképének és jövőképének alakításában.

Furcsa, bizarr, abszurd kérdések. Alig egy-két felkért "szerző" hárította el a válaszadást. A többiek nagyon is komolyan vették, és megszületett a "Le is, út fel is út Magyarország" című könyv.

Ám a kötet megjelenése óta kitört pénzügyi és gazdasági válság nagyon is éles megvilágításba helyezi ezeket a furcsa és bizarr kérdéseket.

Na nem mintha fizikai közelségbe kerülhetne valóban az, hogy Magyarország megszűnik létezni, és eltűnik a térképről. De a könyvben szereplő válaszok nagyon is elgondolkodtatóak.

Mert mint Beck Görgy (2004-ben az Ernst&Young az Év üzletemberének választotta) rávilágít válaszában: "A fő kérdés az, hogy mi Magyarország hozzáadott értéke a világ kincseihez? Mit hiányolna belőlünk a világ?"

A kötet legtöbb szerzője - bármilyen megközelítésben is kezeli a feltett kérdéseket - valamilyen módon az értékek megőrzésére, azok hiteles felmutatására és az új értékek teremtésére helyezi a hangsúlyt - mint identitásunk megtartásának bázisa.

De a válaszok figyelmeztetnek arra is, hogy egy ország akkor kezd igazán láthatóvá válni és sugározni, ha a kultúra, a művészet, a tudomány csillogó függönye mögött kirajzolódnak egy szorgalmas és tisztességes, dinamikus és sikeres ország körvonalai.

Megszívlelendők Bojár Gábor, a Graphisoft társalapítójának gondolatai is:

" Maga a kérdésfelvetés tükrözi a legjobban azt a kisebbségi érzést, ami egyik legnagyobb hibánk. Bizonyítva szeretnénk látni, hogy fontosak vagyunk a világnak, és úgy gondoljuk, hogy ez ad létünknek legitimitást. Pedig nem a világnak kell fontosnak lennünk, hanem elsősorban magunknak, és ha mi elégedettek tudunk lenni létünkkel (legalább többé-kevésbé), akkor ez már elég ok arra, hogy legyünk."

Sokan idézik Vörösmarty Mihály klasszikus sorait.

"A sírt, hol nemzet süllyed el, népek veszik körül,

S az ember millióinak szemében gyászkönny ül."

Ám a mai valóságban - állapítják meg mindahányan - ez csupáncsak vízió.

Ha realisták vagyunk - írják többen - akkor csak néhány napos szenzáció lenne a médiában, hogy eltűnt egy ország Európa térképéről.

Lehet, hogy sokan siratnának minket - leginkább a világban szétszórtan élő magyarság - de legalább ennyien örülnének is.

És ne legyenek illúzióink, a világ nagy részének teljesen mindegy lenne.

"S ezért mi magunk vagyunk a felelősek" - mondja ki Finta József építész.

Játszadozzunk el akár tréfásan, akár komolyan a kérdések megválaszolásával, egy biztos, mi mindannyian, külön-külön és együttvéve tehetünk csak azért, hogy a globalizáció, az információs társadalom kihívásai, és a világválság ellenére ne egy pusztuló Magyarország polgárai legyünk.

Mindehhez érdekes, gondolkodásmódunkat felforgató válaszokat olvashatunk Hankiss Elemér és Heltai Péter könyvében.