Az egyik általános karakterisztikus vonás, hogy a szerető csak látszólag szeretne elköteleződni, de tudat alatt valójában független akar maradni. Ez alatt azt kell érteni, hogy folyamatosan azt közvetíti a környezete felé, hogy nagyon vágyik egy felvállalt, felnőtt, hosszú párkapcsolatra, azonban a partnerkapcsolatait tudat alatt úgy választja, hogy a partnerek nem függetlenek, vagy hosszú távon nem akarnak elköteleződni. Ennek a választásnak az okát a korai gyermekkora lehet visszavezetni, amikor a kötődés kialakul, hiszen a gyerekként megélt élmény lesz a későbbi párkapcsolat mintázata, mert ekkor tanuljuk meg a környezethez fűződő érzelmi kapcsolódásokat.
Általában az ambivalens kötődésű nőkre jellemző, hogy szeretőkké válnak, mert abban a szerepben kapják meg és élik meg újból a gyerekkorból hozott kötődési mintájukat. Ebben az esetben a félelem, a veszteség, a düh és az elutasítás érzései játszódnak le benne.
A másik fél - a hűtlen - válasza ezekre az érzésekre a következők:
● következetlenség - például folyamatos ígérgetés, hogy el fog válni, de közben nem tesz semmit;
● interakciója nincs összhangban a szerető szükségleteivel - például, amikor a szeretőnek szüksége lenne az érzelmi támogatásra, megerősítésre, de nem lehet utolérni, idejét a családjával tölti;
● a szeretővel szembeni, érzelmileg nem megközelíthető, időnként elutasító magatartás - például nem vesz tudomást a szeretőről, ha keresi, vagy ha éppen problémáját akarja megosztani, arra nem reagál, illetve válaszként távolságtartó, elutasítóvá válik.
Tudat alatt a szerető ezeket a helyzeteket keresi, mert ugyan nem érzi jól magát ebben a helyzetben, de ez az az érzelem, amit viszont ismer, és egyfajta biztonságot nyújt számára. Ettől a kettős érzéstől hívjuk ezt ambivalens kötődésnek.
A másik ok, hogy a szerető gyakran gyerekkori, az ellentétes nemű szülővel kapcsolatos fel nem dolgozott érzéseit viszi bele a kapcsolatba. Például egy kislánykori bizonytalan apaképpel kapcsolatos mintát visz tovább a párkapcsolatába, ahol az apa jelenléte kiszámíthatatlan volt, de ő mindig az ő szeretetére, figyelmére vágyott, csak nem kapta meg. Ezt az érzést tudja újból megélni a szerető szerepében, hogy nem kell felnőnie igazán ebben a kapcsolatban.
A harmadik ok az alacsony önértékeléssel, önbecsüléssel függ össze. A szerető nem hiszi el, hogy többre érdemes, ezért nehezen is tud kilépni ebből a helyzetből, illetve alacsony önbecsülése miatt illúziókba menekül, azt gondolja, majd ő lesz az a kivétel, aki miatt majd elhagyja a szeretője a feleségét. Az önbecsülésnek alapvető funkciója van személyiségünkben, legalább annyira fontos, mint az evés és az alvás. Az önbecsülés a személyiség egyik alapvonása, amely az attitűdjeinkből, érzelmi reakcióinkból és viselkedésünkből tevődik össze. Ha jó az alap, akkor lehet rá építeni, mert soha nem fog összedőlni.
Az önbecsülésünket kétféleképpen szemlélhetjük. Az egyik a belső önbecsülés, ami azt jelenti, hogy pozitív az énképünk, szeretjük, tiszteljük magunkat. A pozitív énképpel együtt járó belső önbecsülésünket gyerekkorunkban szüleink és környezetünk által építettük bele énünkbe, a velünk született alkati tényezőink által. Ezek a korai élmények olyan beépített védelmet nyújtanak, amelyek később erőt adhatnak, ha krízishelyzetbe kerülünk. Ha ez az alapvető bizalom nincs meg bennünk önmagunkkal szemben, akkor könnyen mások irányítása alá kerülhetünk - ilyen például a hűtlen–szerető kapcsolat) is .A másik a külső önbecsülés,
amely fokozatosan egyre nagyobb teret kap a fejlődésünk folyamán az önértékelésünkben. Ez azt jelenti, hogy képesek vagyunk saját cselekedeteinkkel különböző visszajelzéseket kiváltani.
Ahhoz, hogy még teljesebben tudjuk értelmezni a „szeretőnek lenni” helyzetet, még egy aspektust figyelembe kell vennünk, mégpedig a hűtlen attitűdjét és reakcióját a szeretővel szemben. A férfi általában kétféle helyzetet teremt a szeretőjének. Az egyik, amikor „becsületesen” közli, hogy soha nem fog elválni, vagy szakítani a partnerével. Ez tiszta helyzet a szerető számára, mert eldöntheti, hogy akarja-e ezekkel a feltételekkel továbbra is a kapcsolatot, vagy sem. A másik szituáció a szeretőre nézve sokkal veszélyesebb: a férfi azt mondja - illetve ezzel hitegeti –, hogy elmond mindent a feleségének, és el fog válni. Ez nagyon hosszú és fájdalmas játszmát ígér mindkét fél számára. A szerető természetesen reménykedik, és próbál minden szalmaszálba belekapaszkodni, és hinni a férfinak.
Milyen kimenetele lehet ennek a helyzetnek?
1. A férfi meghozza a döntését, elválik, és a szeretőt választja. Tapasztalatok azt mutatják, mire ide eljuthat egy kapcsolat, addig nagyon sok sérülést okoz mindkét félnek. Általában 3 év elteltével kezdődnek a problémák, mikor a férfi vagy újabb szeretőt választ, vagy szétmegy a kapcsolat, mivel a szerelem megléte nem elegendő. Egy kapcsolat kezdetén még az a fontos, és az alapokat azzal lehet megteremteni, hogy figyelnek egymásra, kedvesek egymással, és a pozitív érzéseiket élik meg egymással, azaz lebegnek a föld felett… Egy szeretőiből átalakult, felvállalt párkapcsolat nem tud ezekre koncentrálni, mert megnehezítette a titkolózás, a döntési kényszer. Kevés olyan pár van, akik elég erősek, és önismeretük elég mély ahhoz, hogy ezt a fajta krízist túléljék, és ne maradjanak feldolgozatlan és kimondatlan sérelmek.
2. A nő benne marad a szerető szerepében még sok éven keresztül, míg érzelmei teljesen kihűlnek, és akkor találn egy újabb párt, vagy a férfi egy másik szeretőért elhagyja. A nő beletörődik a helyzetébe, és másodrangú szerepbe teszi önmagát.
3. A nő öntudatára ébred, önértékelése, önbecsülése a helyére kerül, és megtanulja szeretni magát annyira, hogy elhiszi, hogy amit a szerető szerepében megél, és megkap, kevés számára, és megérdemel egy igazi, felvállalt, felnőtt párkapcsolatot.
A magas belső önbecsüléssel rendelkező személy ad és elfogad a kapcsolatokban, támaszt nyújt másoknak, ha igénylik, de el is fogadja a segítséget, ha szüksége van rá. Nyíltan ki tudja mutatni az érzéseit, még a kevésbé kívánatosakat is, mint például a düh és a féltékenység. Nemet tud mondani mások nyomására és javaslataira. A magas külső önbecsüléssel rendelkező egyén aktív, jól teljesít, szívesen néz szembe kihívásokkal, felelősségteljes, és törekszik a körülmények és más emberek kontrollálására és befolyásolására. Ha a belső önbecsülés alacsony, a külső szolgálhat arra, hogy kompenzációs jelleggel tegyen szert önbecsülésre. Tehát, ha ide sikerül eljutnia a szeretőnek, akkor szinte biztos, bárhogyan is dönt, már képes lesz a saját sorsa irányítására és formálására. (Forrás: pszichológuskereső.hu)
