Kérdés persze, hogy Dickensnek valóban ennyire úttörő szerepe volt abban, hogy ilyen formát adott ennek az eredendően egyházi ünnepnek, vagy voltak mások is, másféle hagyományok, melyek a mostani képére formálták ezt a ma már igencsak profán karácsonyt?
1843-ban Dickens felesége már az ötödik gyerekükkel volt várandós, így egyfajta egzisztenciális szorítás is szerepet játszott abban, hogy az író egy újabb regénnyel, és annak vélhetően sikeres fogadtatásával hozza ismét egyensúlyba a család költségvetését – olvashatjuk a historyextra.com oldalán.
A Karácsonyi ének aztán rekord idő alatt, mindössze hat hét alatt el is készült, és mivel az író vitába keveredett kiadójával, így a könyvet saját finanszírozásában jelentette meg. Ez nem is volt rossz döntés, mert bár a könyv árát nagyon alacsonyra szabták, egy példányhoz már öt schillingért hozzá lehetett jutni, és mivel így a legszegényebbek is megengedhették maguknak, nagyon rövid idő alatt 6000 példány el is kelt a szellemtörténetből.
A siker persze mások érdeklődését is azonnal felkeltette, azonnal kalózkiadások tucatjai árasztották el a korabeli könyvpiacot, Dickens pedig – szerzői jogai védelmében – vég nélküli pereskedésekbe kezdett az illegális publikációk miatt.
Dickens előtt ugyanakkor a regény megírásakor vélhetőleg nem csupán az a cél lebegett, hogy írjon egy újabb jó történetet, amit aztán majd jó pénzért eladhat, hanem ennél komolyabb szándékai is voltak. Az író nem sokkal azelőtt, hogy nekiállt volna a könyv megírásának, hosszabb utat tett Észak-Angliában, és ott személyesen is megtapasztalta, milyen reménytelen küzdelmet folytatnak Nagy-Britannia szegényei.
A „rongyos iskolákban” tett látogatásai – ezek ingyenes jótékonysági iskolák voltak, amelyekben nincstelen gyermekeket oktattak – szintén komoly hatást gyakoroltak rá. A Karácsonyi énekben Dickens finom módszert talált arra, hogy kiemelje a szegények helyzetét.
A story
A történet főszereplője Ebenezer Scrooge, egy uzsorás, fösvény, lelketlen milliomos, aki utál minden szépet és jót, sőt a karácsonyi ünnepeket és az arra való készülődést is egyenesen gyűlöli. Mindössze két ember van az életében. Az egyikük Fred nevű unokaöccse, akivel alig tartja a kapcsolatot. A másik Bob Crachit, aki saját rosszul fizetett és agyondolgoztatott alkalmazottja.
Egyik éjszaka megjelenik házában a hét évvel korábban elhunyt üzlettársának, Jacob Marley-nak a szelleme. Marley, aki életében ugyanolyan ember volt, mint Scrooge, most nehéz láncokat cipelve járja a világot. A kísértet közli Scrooge-dzsal, hogy lelketlensége miatt karácsony előtt három másik szellem látogatja majd meg, három egymást követő napon.
Az első, az elmúlt karácsonyok szelleme Scrooge szomorú gyermekkorát idézi fel, elmúlt karácsonyait, és egyben megmutatja azokat az eseményeket, amik Scrooge jellemének kialakulásához vezettek.
A következő, a jelen karácsony szelleme megmutatja neki unokaöccse és alkalmazottja otthonát. Cratchit szegény ember, kevés a fizetése, nincs pénze mozgássérült kisfia, Tim kezeltetésére sem. Scrooge a látottak hatására sajnálni kezdi a kisfiút.
A harmadik, a jövő karácsonyainak szelleme megmutatja Scrooge-nak, milyen lesz a jövő, ha nem változtat viselkedésén. Ez a szellem a legfélelmetesebb, nem beszél, külseje a „nagy kaszást” idézi fel. A szellem megmutat Scrooge-nak egy letakart halottat, akiről senkinek nincs egy kedves szava, és akinek a halálán mindenki örvendezik.
Azt is megmutatja, hogy alkalmazottjának fia meghal, mert pénz híján nem tudják kezeltetni. A legnagyobb sokk akkor éri, amikor észreveszi, hogy a senki által nem szeretett halott valójában ő maga.
Scrooge megváltozik az átélt élmény hatására, kedves, jólelkű emberré válik, és Tim sem hal meg, mert Scrooge kifizeti a gyógykezelését.
Milyen is az a dickens-i karácsony?
VH Allemandy, jeles brit irodalomtudós még 1921-ben a jelenséget úgy írta le, hogy Dickens nem alkotott meg, vagy éppen hozott létre semmiféle újfajta karácsonyt, ő inkább ráérzett a korszellemre, arra, ahogy a 19. század elején egyre fokozódó érdeklődés kezdett megnyilvánulni a karácsonyi ünnepkör iránt, és különösen a korabeli középosztály szerette volna új formában újjáéleszteni az ősi szokásokat.
A könyv megjelenésével egy időben kezdett az ünnep Angliában egy csendes, nyugodt, bensőséges egynapos ünneppé válni; a középkorban a karácsony sokkal inkább napokon át tartó lakomát és mulatságot jelentett.
A mesés történet egy tökéletes és nosztalgikus viktoriánus korabeli karácsony képét varázsolja elénk, tele pulykával, fagyönggyel és jóakarattal. Mindez annyira megmaradt az angol kultúrában, hogy a fukar vagy fösvény embereket ma is gyakran Scrooge-nek nevezik.
Abban az időben, amikor Dickens papírra vetette a Karácsonyi ének megható történetét már rendelkezésére álltak azok a munkák, így például TK Hervey Karácsony könyve (1836), melyekből már egyértelműen kirajzolódott, hogy a karácsony 19. századi megünneplése már egészen más formában történik, mint a középkorban.
Dickens tökéletesen összhangban volt a korabeli Nagy-Britanniával, ráérzett a korhangulatra, és pontosan a megfelelő pillanatban tette közzé történetét.
