Ha életünkben pozitív változásokat akarunk eszközölni, meg kell tanulnunk, hogy hogyan vegyük számba a múltunkat - mondja Lisa Libby, a tanulmány társszerzője, az Ohioi Egyetem pszichológia szakának professzora. "Az egyes szám harmadik személyű nézőpont rávilágít az eddigi fejlődésre, így erőt ad a további küzdelemhez akkor is, ha még nem értük el a célunkat."

A pszichológus nő, Richard Eibach a Yale-ről valamint Thomas Gilovich a Cornell Egyetemről a kutatás alanyait arra kérték, hogy fessék le múltuk egy adott eseményét első és harmadik személyű nézőpontból, majd mondják el, hogy véleményük szerint mennyit változtak az ominózus fordulat óta.

A felmérés egyik részében 38 pszichoterápián résztvevő főiskolást kértek meg, hogy idézzék fel az első kezelést, majd pontozzák egytől tízig az azóta bekövetkezett változást. A diák csoport egyik felének első, a másik félnek harmadik személyű nézőpontból kellett értékelnie a kezelés generálta fejlődést. Az előbbiek 7.18, utóbbiak csak 5.64 pontot adtak maguknak az átalakulást mérő skálán.

Libby véleménye szerint a harmadik személyű pozíció azért hatékonyabb, mert jobban kihangsúlyozza egy esemény jelentését, jelentőségét az adott ember életében. "Más felmérések kimutatták, hogy ha egy esetre első személyben gondolunk vissza, akkor mintegy újra átéljük a történteket. Ilyenkor az érzelmeink rabjaivá válunk, így nem tudunk magára az esemény jelentésére reflektálni."

Egy másik kutatásnál 27 főiskolást kértek arra, hogy egy kérdőív segítségével értékeljék, hogy a gimnáziumban mennyire voltak szociálisan "esetlenek". Ezek után első vagy harmadik személyű perspektívából kellett felidézniük egy bénán alakult társas helyzetet. A harmadik személyű visszaemlékezők körében gyakrabban vallották, hogy megváltoztak, s hogy szociálisan többé nem ügyetlenek. 

A nézőpontváltás nemcsak gondolkodásunkra, hanem viselkedésünkre is pozitívan hat. Miután a diákok kitöltötték a kérdőíveket, kettesben maradtak egy szobában valakivel, akiről azt hitték, hogy egy másik diák, holott a kutatók asszisztense volt. Az asszisztens, aki nem tudta, hogy a diák első vagy harmadik személyű nézőpontból értékelte-e a saját múltját, titokban kazettára vette, hogy a kutatás alanya hányszor kezdeményez beszélgetést, és más módokon is mérte szociális készségeit.

A múltbeli bénázást harmadik személyben tálaló diákok többszer kezdtek dialógust, és társas készségeik jobbnak mutatkoztak, mint az első személyben nyilatkozóké. "Amikor a résztvevők ügyetlenségüket harmadik személyű nézőpontból értékelték, úgy érezték, hogy mostanra megváltoztak, és társas hajlamaik fejlettebbé váltak. Ennek következtében viselkedésük "barátkozóbbá" vált."

"A harmadik személyű nézőpont használata jó technika ahhoz, hogy észrevegyük az életünkben bekövetkezett pozitív változásokat, s így jobban értékeljük erőfeszítéseinket. Mindezek megkönnyítik a céljainkért folytatott küzdelmet. " - összegezte Libby a felmérés eredményét.     

Forrás: See Yourself As Outsiders Do To Measure Progress Toward Goals, Study Says, http://www.physorg.com/news3561.html