Elmondhatom magamról, hogy van önbecsülésem, saját értékrendem alapján gondolkodom, és élem az életem, de ez nagyon rombolt engem.Ugyanakkor ez, az egyébként kedves, hölgy, amikor időnként sikerélményei voltak, egy-egy nyitottabb ügyfél jóvoltából, akkor reményteljesen kezdett gondolkodni, látta a célt, ... egészen a következő elutasításig...

Miért gondolják emberek azt, hogy könnyebb a világot, a környezetet megváltoztatni, mint saját magukat?

Van az ismert történet a lelkészről, aki a másnapi prédikációjára készült volna, de gyermeke folyamatosan kérdésekkel bombázta. Gondolt egyet, és egy magazin egyik lapját, melyen a világ térképe volt, kitépte, majd apró darabokra vágta, és szétszórta a padlón, mondva fiának, hogy rakja össze. Gondolta, ezzel egy egész délelőttre szóló programot szerzett vele fiának, magának pedig egy kis nyugalmas időt, a készülésre...

Igen ám, de a fia 10 perc elteltével megjelent az összerakott képpel. A lelkész meglepve kérdezte tőle, hogy sikerült ez ilyen rekord idő alatt. -Tudod, apa, észrevettem, hogy a másik oldalon egy ember van, amit könnyűszerrel összeraktam, rá, egy papírlapra, majd megfordítottam. Látod, ha az embert összerakod, a világ is rendben lesz. A kisfiú nem is sejtette, hogy ezzel a feladattal még apja másnapi prédikációjának témáját is megadta...

Biztos mindenki arra gondol, hogy ez hatásvadász, és hogy nem így történt meg. Mindegy nem ? A mondanivaló a lényeg!

Többnyire nem befolyásolhatom a történéseket, a háborúkat, az áremeléseket, a bűnözést, a politikát, azt, hogy ne találkozzam negatív emberekkel.

DE!!! Bármikor megválaszthatom a reakciómat. Rámosolyoghatok bárkire, kedves lehetek mindenkivel, még ha nem is garantált a válasz. És, ha sok negatív embernek kell telefonálnom, akkor is igyekezhetek a legtöbb emberből a jót kihozni. Nem fog mindig sikerülni, de ha mindenkinek csak tükrözöm az agresszivitását, a gorombaságát, akkor biztosan nem.

És ha csak egy ember arcára mosolyt csalok, már akkor is jobb napunk van. Nekem is. Meg neki is. Ma már mindennek van napja, az Aids-nek, Hirosimának, a kerékpárnak, a hamburgernek, mindennek. Biztosan a mosolynak is. De, sebaj. Legyen Ma(!), Csak Ma(!) a Mosoly Napja. Nekünk.

Mindenkinek aki ezt olvassa. Mindegy, hogy van-e okunk rá, mindegy, hogy más mit gondol, mindegy, hogy mikor, és hol, MOSOLYOGJUNK RÁ MINDENKIRE!

Őszintén!

K. Zs.