Rekkenő a hőség nyaranta. Nem lehet már igazán kiélvezni az évszak adta örömöket. Árnyékban is 35 fok van, a vizeink felmelegedtek és lassan eljutunk oda, hogy a nyári hónapok szinte csak a túlélésről szólnak majd. A szélsőséges időjárási következmények azonban nem a véletlennek köszönhetőek. Sokkal inkább magunknak. Jobban mondva az emberi tevékenységek hatásainak. S mindezekről már számtalan bizonyító erejű adat áll rendelkezésünkre, mégsem teszünk semmit.
Mi idéztük elő a szélsőséges időjárást
Azt mondják a legjobb védekezés a megelőzés. A globális felmelegedést illetően viszont már jócskán elkéstünk ezzel. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) tudományos bizonyítékokkal alátámasztott legfrissebb jelentésében bemutatta, hogy nem csupán érzéki csalódásról vagy a véletlenek összjátékáról van szó. Az éghajlatváltozás itt van velünk, a saját bőrünkön érezhetjük, és csakis rajtunk múlik, hogy mekkora veszteségekkel vészeljük át.
A több ezer szakértő bevonásával működő – 2007-ben Béke Nobel-díjjal is kitüntetett – IPCC rendszeresen vizsgálja és értékeli az éghajlatváltozással kapcsolatos legfrissebb tudományos, társadalmi és gazdasági ismereteket. A szervezet célja, hogy az egész világon születő kutatások elemzése alapján objektív képet adjon a klímaváltozásra gyakorolt emberi hatásokról.
A testület augusztus 9-én bemutatott jelentésében egyértelművé tette, hogy az emberiség tevékenységének hatása gyorsította fel a légkör, valamint az óceánok és a szárazföldek felmelegedését. Nagy a valószínűsége annak, hogy tevékenységünk következménye a szélsőséges időjárás is. A jelentés azt is megállapítja, hogy a 2020-as szibériai hőhullám és a 2016-os ázsiai szélsőséges hőség soha nem következett volna be a fosszilis tüzelőanyagok égetése nélkül. A dokumentum egyben figyelmeztet is: ha nem gyorsítjuk fel a klímavédelmi intézkedéseket, a felmelegedés átlépheti a Párizsi Megállapodásban vállalt 1,5 °C-os limitet, ami visszafordíthatatlan globális folyamatokat és súlyos katasztrófákat fog előidézni.
Az IPCC-jelentésen több mint kétszáz tudós dolgozott, és 195 ország képviselői fogadták el. Arról már előzőleg sem lehetett senkinek sem kétsége, hogy a tanulmány bizonyítékok hosszú sorát fogja sorolni arról, hogy az emberi tevékenység megváltoztatja a bolygó éghajlati rendszerének működését. Ennek üteme, illetve a már jelenleg is folyó változások mégis riadalomra adnak okot. Egyértelmű, hogy ha a kormányok nem határoznak a mostaninál sokkal drasztikusabb lépésekről az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése érdekében, akkor a klímaváltozás hatásai még a rossznál is sokkal rosszabbak lehetnek.
Nincs idő a halogatásra
„Az éghajlat változása a szemünk előtt zajlik, amelynek hatására a földi ökoszisztéma egyes részei – mint például az óceánok vagy a korábban jéggel borított területek, a krioszféra – már mostanra visszafordíthatatlanul megváltoztak. Habár már nagyon csekély az esély, a 1,5 Celsius-fokos felmelegedési limit még mindig tartható lenne, de ehhez példátlan mértékben kellene csökkentenünk a kibocsátásunkat már ma” – értékelte az IPCC jelentés legfontosabb megállapítását Harmat Ádám, a WWF Magyarország éghajlatvédelmi programvezetője.
„Szembe kell néznünk azzal, hogy minden egyes elhalasztott év, minden tizednyi Celsius-fok számít, és minden döntésünk befolyással van a természet és az emberiség jövőjére. Figyelembe kell venni ugyanakkor, hogy a felmelegedést kísérő természeti jelenségekhez is muszáj lesz alkalmazkodnunk, ha csökkenteni akarjuk a melegedés miatt bekövetkező természeti, társadalmi és gazdasági veszteségeket” – hívta fel a figyelmet a szakértő.
Magyarországon az átlagosnál is nagyobb lesz a felmelegedés
Még ha sikerül is elérni, hogy 1,5 °C-nál nagyobb mértékben ne emelkedjen a globális átlaghőmérséklet, a Kárpát-medence földrajzi adottságai miatt Magyarországon nagyobb felmelegedéssel kell számolni. Ezért a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás kulcsfontosságú hazánk jövője szempontjából.
„A felmelegedés jelenlegi üteme és az egyre gyakoribb természeti katasztrófák arra figyelmeztetnek, hogy nem szabad késlekedni az alkalmazkodási intézkedésekkel. Az üvegházhatásúgáz-kibocsátás mérséklése globális feladat, de emellett Magyarország önmaga is rengeteget tudna tenni a területén tapasztalható időjárási szélsőségek csillapításáért, ugyanis van egy csodafegyverünk: a víz.
A természetes módszerekre alapozott vízmegtartással kiegyenlíthetők a szélsőséges időjárási jelenségek, vizesélőhelyek jönnek létre, melyek kedvezően befolyásolják a mikroklímát és segítik az éghajlatváltozásnak leginkább kitett ágazatot, a mezőgazdaságot” – hívta fel a figyelmet Dedák Dalma, a WWF Magyarország környezetpolitikai szakértője a hazai lehetőségekre.
Hazánkban számos vízmegtartásra alkalmas terület van folyóink mentén és azoktól távolabb eső, egykori mocsaras, vizenyős vidékeken, melyeket bár régen lecsapoltak, máig kedvezőtlen mezőgazdasági adottságúak maradtak: belvizes és aszályos időszakok váltakozása figyelhető meg az ilyen földeken. „Sajnos Magyarország hiába rendelkezik kiváló adottságokkal a természetes megoldásokra alapozott vízgazdálkodáshoz, jelenleg még mindig prioritást élvez a többletvizek minél gyorsabb elvezetése a vízmegtartással szemben” – tette hozzá a szakértő.
Meg kell állítani a termőföldek és vizesélőhelyek kiszáradását
Hazánkban 42 400 km – az Egyenlítőnél is hosszabb – belvízcsatorna-rendszer vezeti el a vizet a földekről. Így van ez még az olyan kedvezőtlen adottságú területeken is, mint a Homokhátság, ahol az elmúlt évtizedekben a talajvízszint helyenként 5-6 métert süllyedt. Azt hihetnénk a heves esőzések ellensúlyozzák ezt a problémát, de sajnos nem így van. A folyamatos lecsapolás eredményeképpen a hirtelen lezúduló csapadéknak nincs ideje beszivárogni, ezért az aszályos időszakokban nem marad a talajban víztartalék. Emellett a felszín alatti vizek kitermelése, a folyók árterének szűkítése és a kavicsbányatavak létesítése is erősíti a klímaváltozás kiszárító hatását. Mindez a vizesélőhelyek kiszáradásához és az élelmiszerek drágulásával járó jelentős mezőgazdasági terméskieséshez vezet. A Homokhátságon olyan kritikus a helyzet, hogy a gazdálkodók már demonstrációval próbálják felhívni a figyelmet a sivatagosodásra.
„Egyre többször szembesülünk azzal, hogy a homokhátsági gazdáknak el kell adniuk állataikat, mert a kiszáradó legelők és a dráguló takarmány ellehetetleníti őket. Mindez az éghajlatváltozás és a túlzott vízelvezetési gyakorlat számlájára is írható. Be kell fejezni a kiszáradó területek lecsapolását és meg kell őrizni a vizesélőhelyeinket. Ezek segítenek minket a klímaváltozás kihívásaihoz való alkalmazkodásában. Az aszályok és villámárvizek kezelésére, a többletvizek hasznosítására kell a hangsúlyt helyezni. A felmelegedés miatt a földeken természetes módon megjelenő vízre többé nem szabad károkozóként tekinteni. Értékes erőforrásként kell vele gazdálkodni, mivel a víz lehet Magyarország klímaváltozást mérséklő csodafegyvere” – zárta gondolatait Dedák Dalma.
Ez is érdekelhet:
A világ vagyonosainak nagyobb a felelősségük a globális felmelegedésben
