A csokoládé. A csoki szerelmesei úton-útfélen körülvesznek bennünket. Nemcsak csodálatosan édes, selymes az íze, hanem olyan jókedvre derít, mint semmi más, mikor körülöttünk minden szétesik. Ki nem szeret a hideg télben egy bögre forró kakaót kortyolgatni? A csokoládét más módon is fel lehet használni. Nem mindenki tudja, hogy régen, amikor a kakaó egzotikus ritkaságnak számított, csokoládét csak a gyógyszertárakban lehetett kapni. Később jótékony hatásáról elfeledkeztünk, mivel kiderült, hogy az a csöpp öröm rossz hatással van a fogak egészségére, nagy a kalória tartalma (ha a cukrozott változatairól van szó), evéséből semmi jó nem származik. A csokoládé eltűnt a gyógyszertárak polcairól és elárasztotta a boltokat. Általánosan hozzáférhető lett. Legutóbb a kutatók ismét felfedezték értékét. Mivel a kismértékű csokoládéfogyasztás (kb. 70-80 g) megváltás lehet a köhögés elleni harcban. A csoki olyan összetevőket is tartalmaz, melyek a vérnyomást képesek lejjebb vinni! Habár a múltban inkább afrodiziákumként volt ismeretes, hivatalosan is elismerhetjük, hogy nagyvonalúan tért vissza kegyeinkbe.
Az orvostudomány következő érdekessége egy bizonyos ital, melyet minden bizonnyal egyikünk sem sorolna a gyógyító italok sorába. A borostyán színű folyadék, a legtöbb baráti összejövetel ásza, a férfiak elválaszthatatlan barátja a szombat esti meccsnézés közben. Igen, ez a sör! A sör nagyon jó orvosság lehet influenza esetén, erről már a vikingek is tudtak. Bár azzal biztos nem voltak tisztában, hogy gyógyítóhatásáért a humulontartalma a felelős, mely a felső légutaknál támadva meggyengíti a vírusokat, így már megelőzésként is fogyasztották. Ennek ellenére érdemes észben tartanunk, úgy ahogy a csokoládé, a sör is nagy mennyiségben fogyasztva ártalmas lehet.
A mára teljesen általánossá vált üdítő, melyet régen szintén csak a gyógyszertárakban lehetett megtalálni, a Coca-Cola. Ezt a frissítőt sokan szeretik.
Még akkor is, ha tisztában vagyunk vele, hogy rozsdamarónak sem rossz, szívesen fogyasztjuk el. Mégis, miért használták a régmúltban gyógyszerként? Tényleg van valamilyen pozitív hatása szerevezetünkre? Ezen a helyen, jó, ha tisztázunk egy fontos kérdést. A gyógyszertárak egykoron teljesen máshogy néztek ki, mint ma. A XIX. században a gyógyszerészek mindenáron új termékeket szerettek volna bemutatni, melyekkel pénzt lehetett keresni. A gyógyhatású készítményeken kívül, amik pusztán gyógyítás céljából készültek, másfajta receptúrák is szerepeltek kínálatukban. Ezek egyszerűen csak finomak voltak. Ma, a XXI. században, időnként hallani lehet, hogy valaki egy pohár kólát javasol szédülés, ájulás elkerülése végett. Minden bizonnyal ma nem a gyógyszertárban vagy az orvosi rendelőben keresnénk ezt az szert.
Más gyógyítási módok is előszeretettel térnek vissza manapság. Hányan tudják közülünk, hogy a piócás kezelést nem XXI. században találták ki? Ezek a teremtmények, már a XIX. században is használatosak voltak. Sőt, sokkal nagyobb népszerűségnek örvendtek, mint ma. Elképesztő, hogy a folyamatosan fejlődő orvoslás ellenére, milyen gyakran nyúlunk vissza régi idők praktikáihoz, amikor főleg intuíciós alapon gyógyítottak, mindazon tudás nélkül, mellyel ma rendelkezünk. A piócák a ,,vér leszívására” szolgáltak. Ez a gyakorlat nagyon népszerű volt, a legtöbb betegséget ily módon kezeltek. Manapság mindenki tudja, hogy ez a metódus nem alkalmazható mindenre, ugyanakkor a piócák bizonyos betegségek gyógyításában még mindig jó megoldásnak bizonyulnak.
Nem mindig van úgy, hogy ami valamikor a legjobb szernek számított bizonyos betegségek kezelésére, azt ma is ugyanúgy lehetne alkalmazni. Példa erre egy bizonyos eljárás lehet, melyet egy római orvos, Claudius Galenus alkalmazott. Szerinte a legjobb orvosság hasfájás és ételmérgezés esetén, a rothadt hal. Nehéz elképzelni, hogy egy hasonló megoldást alkalmaznának a XXI. században. Még akkor is, ha kiderülne, hogy a rothadt hallal orvosolni lehet bizonyos problémákat, akkor sem enné meg senki.
Sokkolóan hathatnak egyes, nem is olyan régen használt módszerek. Az egyik legkevésbé érthetőbb, az orosz nép reuma kezelésére alkalmazott eljárása. A XIX. században, gyakran még a XX. század elején is, azért, hogy csillapítsák a tüneteket, döglött tehén húsával csavarták körbe a fájó lábat.
Hihetetlen, hogy a régi időkből származó népi bölcsességek, milyen gyakran találnak helyet maguknak a mai, racionális, XXI. századi világban. Igaz, nem mindig volt úgy, hogy bizonyos szerek gyógyító tulajdonságát egyből eltalálták, hiszen ma teljesen más, vagy jobb alkalmazási területet ismerünk. Lehet, hogy érdemes megfogadnunk idős nagymamánk tanácsát a megfázás elleni harcban?
További hasonló cikkért keresd fel az az ismertorvos.hu weboldal pácienseknek szóló blogját!
