Azt hiszem, hogy először akkor szembesültem a mássággal, mikor körülbelül húsz éves koromban kíváncsiságból kimentem a Vörösmarty térre, a szokásos meleg felvonulásra. A transzvesztiták és a homoszexuálisok minden évben díszes menetet szerveznek, hogy elfogadtassák a másságukat, hogy közöljék a társadalommal a létezésüket. A mai napig emlékszem erre az eseményre. Feszültséget éreztem a téren várakozó emberek és a felvonuló zajos tömeg között. Volt, aki megjegyzéseket tett, volt aki a vidám sokasággal együtt ünnepelt, volt, ki közönnyel nézte őket, volt, ki sajnálattal. Akadtak olyanok is, akik teljes természetességgel viselkedtek.
Azután egyre több meleg ember bukkant fel a környezetemben. Emlékszem, mikor a baráti társaságomban az egyik fiú bevallotta a titkát, majd őszintén elmondta, hogy mit élt át, s milyen jól esik neki, hogy nem fordultunk el tőle, hanem a megdöbbenést leszámítva továbbra is ugyanolyannak tartjuk, mint előtte.
A homoszexualitás a hasonlóak szexuális kapcsolata, vagyis a férfiak, férfiak iránti, a nők, nők iránti vonzalma. A világ kezdete óta létezik ez a jelenség. Már az ókori Görögországban és a Római Birodalomban is általános jelenség volt.
A homoszexualitás genetikus eredetű, vagyis bizonyos emberek homoszexuálisnak születnek. Emellett azonban az azonos neműek iránti vonzalom, akkor is kialakulhat, ha valakinek a heteroszexuális kapcsolatok során kellemetlen tapasztalatokban van része.
A legtöbb ember hallani sem akar a homoszexualitásról. Mintha tagadnánk a létezését. Pedig mindenkivel előfordulhat, hogy a gyermekéről, unokájáról, barátjáról, a környezetében előről kiderül, hogy más a szexuális identitása. Érdekes, hogy a legintenzívebben a heteroszexuális férfiak utasítják el a meleg férfiakat. A nők általában jobban tűrik a melegeket, sőt, a nők és meleg férfiak között egyáltalán nem ritka a bizalmas barátság.
A homoszexuális embereknek igen nehézkes a társadalomba való beilleszkedésük. Ahogy az eufémisztikus elnevezés is mutatja, bizonyos nézet szerint ők mások, az átlagostól eltérőek, vagyis deviánsok. Az egyénben hatalmas dráma, csata zajlik. A serdülőkorban kezdődik ez, mikor el kell rejteniük az igazi személyiségüket a család elől. A probléma később újra előjön, mikor a haverok gyanakodni kezdenek, vagy a munkahelyen is gyanússá válik, ha egyedül van, avagy nem látják senkivel sem. A többség kiközösíti a "csodabogarakat", ez is magyarázza, hogy miért olyan összetartóak a homoszexuálisok.
Tavaly a VOLT Fesztiválon megkérdezték a miniszterelnököt, Gyurcsány Ferencet a melegek házasságáról. A miniszterelnök szerint "hosszú időt kell hagyni arra", hogy a magyar társadalom tolerálja az egyneműek házasságát, ezért ez a kérdés nincs napirenden. "Ez a kérdés nagy kulturális kihívás, amelyben a társadalom többségének megítélése valószínűleg inkább elutasító"- mondta a kormányfő. Szerinte ezért hosszú időt kell hagyni arra, hogy ebben a kérdésben a tolerancia megteremtődjön (http://www.magyarorszag.hu)
Biztos, hogy nagyon sok időre és információra, no meg toleranciára van szükség, hogy teljesen természetes módon együtt tudjanak élni a "heterók" és a "homók". Mindenkinek saját döntése, hogy milyen a szexuális érdeklődése, de ezért senkit sem szabadna hátrányosan megkülönböztetni. Jó lenne, ha a "buzi" kifejezés kikopna az ékes magyar nyelvből...
