Bár sosem voltam jó versmondó, mert világéletemben utáltam szóról-szóra megtanulni valamit, a versek, épp úgy, mint a zene és az irodalom mióta az eszemet tudom fontos elemei életemnek. Egy-egy vers, regény, vagy zenedarab visszatérő motívumként, szinte mindig új értelmezést jelentve, más-más hangsúlyt adva élethelyzeteimnek megnyugtattak, vagy éppen inspiráltak.
Az ősz nem a kedvenc évszakom, de alapjában véve nincs vele semmi bajom. Vannak elemei, amiket még szeretek is, és melankólia helyett inkább valamiféle spirituális életérzés lesz ilyenkor rajtam úrrá. S előjön a költészet. Pontosabban a versek. Tanács és példabeszéd helyett ilyenkor gyakran vers és irodalmi idézetekkel kergetem az őrületbe barátaimat, családtagjaimat. Így aztán a minap is, mikor levertségről, melankóliáról esett szó, azt ajánlottam valakinek, vegye elő
Váci Mihály: Még nem elég című versét. Megrökönyödve nézett rám: hiszen az egy forradalmi vers! Nos kétségtelen, hogy 1956 november 2-án jelent meg először nyomtatásban az Irodalmi Újságban, az október 23-i forradalom emlékére.
De, mint minden klasszikussá váló mű, ez a vers is attól csodálatos, hogy mindenkihez is szól, és ugyanakkor kinek-kinek egyénileg is, életkorhoz, élethelyzethez igazodva.
Letört vagy, mert nem megy a munka, vagy nem kaptad meg azt állást, amire vágytál? Neked írta a költő az első versszakot!
Tervezgeted a jövődet, vagy tépelődsz, mit is tegyél egy új élethelyzetben? Olvasd el a második versszakot!
Sőt részben a harmadik is Neked szól.
Ha pedig éppen egy új vállalkozást akarsz elindítani, akkor az egész harmadik versszakot Neked írta a költő.
Igazán kedvencem a negyedik versszak. Különösen ma, amikor az egoizmus, az intolerancia egyre erősebb, amikor sokan megfeledkeznek arról, ami emberré teszi az embert - az empátiáról.
Az utolsó versszak kétségtelenül a legpolitikusabb színezetű. Ám éppen ma, amikor annyi politikai torzsalkodásnak vagyunk szem- és fültanúi, sőt szenvedő alanyai, nagyon is megszívlelendők Váci Mihály sorai a jelenlegi és a majdani politikusoknak.
Váci Mihály: Még nem elég!
Nem elég megborzongni
De lelkesedni kell!
Nem elég fellobogni,
de mindig égni kell!
És nem elég csak égni
Fagyot is bírjon el,
Ki acél akar lenni,
Suhogni élivel.
Nem elég álmodozni,
Egy nagy-nagy álom kell!
Nem elég megérezni
de felismerni kell!
Nem elég sejteni,
Hogy milyen kor jön el;
Jövőnket? tudni kell!
Nem elég a célt látni;
Járható útja kell!
Nem elég útra kelni,
Az úton menni kell
Egyedül is! Elsőnek,
Elöl indulni el!
Nem elég elindulni,
de mást is hívni kell!
S csak az hívjon magával,
Aki vezetni mer!
Nem elég a jóra vágyni:
A jót akarni kell!
És nem elég akarni:
De tenni, tenni kell!
A jószándék kevés!
Több kell:- az értelem!
Mit ér a hűvös ész?!
Több kell: -az érzelem!
Ám nemcsak holmi érzés,
De seb és szenvedély,
Keresni, hogy miért élj,
Szeress, szenvedj, remélj!
Nem elég-a Világért!
Több kell: -a nemzetért!
Nem elég: -a Hazáért
Több kell most: -népedért.
Nem elég: Igazságért!
- Küzdj azok igazáért,
Kiké a szabadság rég,
csak nem látják még,
hogy nem elég!
Még nem elég!
