A féltékenység férfiakra, nőkre egyaránt jellemző. Valahol természetes ösztön, hiszen mindent, ami hozzánk tartozik védünk, és próbáljuk megtartani. Az ember rácsokat szereltet az ajtajára, hogy megakadályozza a betörők behatolását, a háza előtt felseperi a szemetet, ellapátolja a havat, de csak addig, amíg a kerítése tart, hisz az a terület az övé. Védjük a szerelmet, mert az a mienk, de óvatosnak kell lenni, mert egy embert nem birtokolhatunk

Az féltékeny ember ugyanis úgy viselkedik, mint egy generális, aki épp rajtaütni készül az ellenségen. Semmitől sem riad vissza. Pontosan tudja mit akar, s úgy küzd érte, mint egy oroszlán. Parancsolgat a párjának, éjszakákba nyúló vitákban fejti ki álláspontját, és mondhatnak neki bármit, ő csak a magáét hajtogatja, mert tökéletesen meg van győződve az igazáról.

Egy ilyen személyiségjegy mögött mamutméretű kisebbrendűség húzódik. Lehet ugyan, hogy a tünetek rejtve maradnak, a féltékeny és kisajátító embernek mégis mindig az alsóbbrendűségi érzet a legfőbb jellemvonása.

Az ilyen ember a cselekedeteivel, az eredményeivel, a teljesítőképességével, a barátaival, a javaival méri magát. Szentül hiszi, akkor különb másoknál, ha csinosabb, okosabb, gazdagabb vagy tehetségesebb. Ha előléptetik hirtelen, csodával határos módon azt is elhiszi, hogy különb ember lett belőle. Ha meg kirúgják az állásából vagy anyagi veszteségek érik, vagy megcsúnyul, akkor arra a következtetésre jut, hogy kevesebbet ér emberileg.

Többségük hangosan és közérthetően kinyilvánítja sérelmeit. Üvöltözik a partnerével, és gyalázatosan lelkileg zaklatja. A féltékeny ember a szó legszorosabb értelmében árucikknek, magántulajdonnak tekinti a társát, akivel azt csinálhat amit akar. Nem törődik mások érzelmeivel, csak a magáé fontos. Filozófiájában pedig  kétféle szabályrendszer működik: az egyik önmagára érvényes, a másik meg a többi emberrel.

A féltékenység nem csak a féltékenykedő fél számára nehezen viselhető, de sokszor a társa is szenved tőle, és akár a kapcsolatuk rovására is mehet az örökös rágalmazás, kérdezősködés. Esetleg tettlegességig is fajulhat a személy reakciója, sőt a gyilkosságok nagyobb része is szerelemféltésből történik.

A féltékenység bizonyos szintig lehet jó, hiszen arra ösztökéli a féltékeny felet, hogy tegyen a kapcsolatért, hogy nagyobb odafigyeléssel vegyen részt abban, viszont ha túlzottá válik, a kapcsolatot elmérgesíti, ellehetetleníti.

 És sajnos egyre gyakrabban hallunk arról, hogy gyilkosság, öngyilkosság a történet vége.

Figyelj magadra ember, és szólj, kérj segítset, ha bajban érzed magad!

Mindig van Valaki, hidd el!     

Danita