Csak néhány a sok közül: legyenek-e titkaink a férjünk/feleségünk előtt? A régmúlt el nem mondott eseményeit, történéseit megosszuk-e házastársunkkal? És a házasság titkaiból mennyit tudjon meg a külvilág?
"Megcsaltalak"
Jó pár pszichológus szerint semmit sem érünk el azzal, ha megmondjuk a kedvesünknek, hogy megcsaltuk őt. Az emberek ugyanis nem tudnak mit kezdeni az őszinteséggel. Amit nem tudsz, az nem fáj - adja a "jótanácsot" a mondás. Igen ám, de kinek nem fáj? Annak, akit megcsaltak, valóban nem, hacsak nem érzi a jeleit. Mert ez esetben számára a bizonytalanság érzése talán még rosszabb a ténynél. Ám az, akinek a lelkét nyomja ez a titok, az bizony hamar felőrölheti magát a hallgatásban.
"A múltam sötét foltjai"
Mindenki volt könnyelmű tizen- és huszonéves, történtek vele olyan dolgok, amelyekről nem tudja, meg merjen-e osztani párjával. Betegségek, meggondolatlanság, abortusz, egyéjszakás kalandok... Mit mondjunk el és mikor? A kérdésen valójában akkor kell eltöprengenünk, de alaposan, amikor először érezzük, hogy ennek a kapcsolatnak van jövője. Ilyenkor érdemes mérlegre tenni a dolgokat: kockáztassunk, ne valljunk, de akkor lehet, hogy mástól tudja meg életünk sötét foltjait, vagy inkább számoljunk be mindenről, és várjunk, ezután is velünk akar-e majd élni. Az biztos, hogy ezekkel a vallomásokkal nem érdemes várni az esküvőig, hiszen a kézfogó után a feleség vagy férj úgy érezheti, átvertük őt, hiszen a most felfedett tények megváltoztathatják a rólunk kialakult képét.
Pszichológusok szerint csak azokat a tényeket kell elmondanunk a másiknak, amelyek előreviszik őt a megismerésünkben. Vagyis ha számunkra is kérdés, hogyan vétettünk olyan hibát a múltban, amely egyáltalán nem jellemző ránk, azt e szemlélet szerint nem érdemes megosztanunk vele, mert csak megzavarja a párunkat. Ez azonban kinek-kinek a saját döntése. Választhatjuk a teljes őszinteséget is, akkor legalább valóban tiszta lappal indulunk neki a közös életnek.
"Te vagy az ok, de nem merem bevallani"
Talán nincs is olyan nő, aki ne titkolt volna már el olyan dolgot férje vagy barátja elől, ami zavarja őt - a férfiban. És ugyanígy igaz ez fordítva is. Hogyan mondjuk el, egyáltalán, valljuk-e be, hogy a másiknak bizonyos szokásai idegesítenek minket, és az ágybeli tevékenységéhez is lenne néhány tippünk?
Ezekkel mindenképpen elő kell állnunk, minél később tesszük meg, annál kellemetlenebb lesz. Szépen, finoman, kérve kifejthetjük, hogy min kellene változtatnia. Ha mindezt szeretettel tesszük, akkor biztosan nem fog megsértődni, legfeljebb azért fog ránkpirítani, hogy miért nem szóltunk korábban.
"Tudod, a férjem..."
És mennyit tudjon meg rólunk a külvilág? Sokan szinte teljesen kiteregetik házasságukat a nyilvánosság előtt. Természetesen bizonyos problémákkal kapcsolatban kérhetünk tanácsot barátnőktől, kollégáktól, de csak óvatosan! Abban, akinek beszámolunk a magánéletünkről, maximálisan meg kell bíznunk. Ám ha nincs baj, akkor a párkapcsolat belső élete maradjon a kettőjük titka, különben kellemetlen szituációkba kerülhetünk: baráti társaságban például soha ne használjuk az ágyban használt beceneveket...
Sz. F.
