A lengyelek a barna sör erejében bíznak, ráadásul képesek azt melegen inni, és azt remélik tőle, hogy a megfázás összes tünetét enyhíti. Az oroszok meglepő módon nem az alkoholra bízzák magukat, sokkal inkább az édes, házi készítésű málnalekváros teára esküsznek. Miután ebből jó sokat ittak, meleg paplan alá bújnak, hogy „kiizzadják” a betegséget. Észak-keleti szomszédaink, az ukránok a káposzta erejében hisznek, mégpedig oly módon, hogy fél órákra a leveleket is a nyakuk köré tekerik, hogy elmúljon a torokfájásuk. A kezelés kiegészítője a méz, de azt nem kanalazzák, hanem az arcukra dörzsölik. A cseheknek is van egy meglepő tippjük. Úgy tartják, hogy a csípős meleg fokhagymaleves enyhíti a tüneteket – amiben van némi igazság, hiszen átmenetileg kitisztulnak ugyan a légutak –, de hosszú távú gyógyulást ettől sem remélhetünk. Első hallásra kicsit vicces, de szerintük az orrdugulás enyhülése tartósabb, ha a forró leves után meleg vízbe mártják a könyöküket.

Mi, magyarok is fel tudunk sorakoztatni jó néhány különös gyógymódot, az egyik legújabb például, hogy a sóbarlangok levegőjének belégzésére esküszünk. Bár a légútnak valóban jót tehet ez a módszer, elsősorban allergiára, bőrbetegségek és idegrendszeri problémák kezelésére ajánlják.

A felgyorsult hétköznapokban egyre kevesebb időnk van kivárni a – vagy működő, vagy nem – praktikák hatásosságát, illetve a tünetek súlyosbodása esetén kifejezetten érdemes háziorvosunkat vagy patikusunkat felkeresni. A gyógyszertárakban olyan vény nélkül kapható készítményeket is találunk, amelyek a természetben fellelhető összetevőket is tartalmazzák, orvosi hatóanyagaik pedig gyors és célzott működésbe lépnek. A gyógyszernek nem minősülő Wick torokcukorkák például kellemes, hűsítő érzést adnak a toroknak, tisztítják a légutakat, így valóban megélhetünk minden lélegzetet. Mentolos változatát cukorbetegek is fogyaszthatják.