David Berg, egy  volt metodista lelkész 1969-ben  állítólag isteni kinyilatkoztatás hatására veszi fel a Mózes Dávid nevet, és híveivel-többnyire tizenévesekkel- vándorlásba kezd. Megalapítja Jézus- mozgalmát, a  Teens for Church-öt mely a hippi mozgalom és a szexuális forradalom tanait ötvözi vallási eszmékkel, s ahol felkarolt fiataljait igyekszik megtéríteni.

A hetvenes évektől már kolóniákat szervez Amerikában,majd Európában is, miközben a köztudat már Isten Gyermekei (ma A Család) néven emlegeti őket.

Ténykedés óriási vihart kavar. A flirty fishing elnevezésű (lélekhalászat flörtöléssel) módszer például arra szólítja fel a közösség fiatal nőtagjait, hogy a beszervezendő és megtérítésre kiszemelt férfiakkal létesítsenek szexuális kapcsolatot. Berg még azt is meghatározta, hogy a fiatal lányok milyen ruhában hívják fel magukra a figyelmet a szent cél érdekében

Még kevésbé tolerálta a kommunák életét jelentősen befolyásoló My Childhood Sex című írás, melyben egyenesen arra biztatja közösségének tagjait, hogy saját gyermekeiket maguk vezessék be a szexuális életbe. Végül az aids terjedése és az őket ért támadások miatt mindkét gyakorlatot megszüntették.

Másik vitatott módszerük az ún. sharing (megosztás): ami nem más, mint az Isteni Szeretet Törvényének bizonyítéka a tagok között. A család egyik magyarországi tagja a következőképp magyarázta el a sharinget nekem: ha valakinek hossz időn keresztül nyomasztó szexuális vággyal kell küzdenie partner hiányában, frusztrált lesz. Ekkor a közösségen belül valaki felajánlja, hogy szeretkezik vele (előtte persze kikérik az úr és a közösség véleményét is a dologgal kapcsolatban).

A hippi gondolkodáshoz hasonló elvek szerint számukra a szex csodálatos dolog, nem szabad emiatt kordában tartani magunkat.

A tagok,úgy gondolják, hogy a túlélés egyetlen feltétele , ha kilépnek a  "rendszerből", a társadalomból, és az általuk jézusinak tartott életet követik. Mindenről lemondanak, és lakóközösségben élnek, vagyonukat pedig megosztják. Úgy vélik, nem lehet az az életcél,hogy pénzért és megélhetésért gürcöl az ember.

Igen, ez a hajdan volt hippiközösségek folytatása.

S hogy milyen az élet egy ilyen lakóközösségben? Korábban volt alkalmam hosszabb beszélgetést folytatni néhány Család-taggal, akik elmondták, hogy több központjuk is van országszerte. Itt felnőttek és gyerekek együtt élnek, beosztják a munkát és a gyerekekkel való foglakozást is. A gyerekek egyébként otthon tanulnak, nem járnak iskolába, saját,eredményesnek tartott módszereikkel képzik őket, de természetesen vizsgáznak is.

Az Oakland Egyetemen végzett felmérés szerint egyébként messze felülmúlják kortársaikat e gyerekek, érzelmileg kiegyensúlyozottak, az emberekkel való kapcsolataik remek alkalmazkodóképességről tett tanúbizonyságot.

A közösség tagjai pedig bevallásuk szerint karitatív tevékenységet folytatnak, gyakran utaznak katasztrófa sújtotta területekre,hogy segítsenek, kórházakban és árvaházakban ajánlják fel segítségüket.

A kételyek azonban úgy tűnik, nem tűntek el:  újabb és újabb támadásoknak vannak kitéve ezen életformát választó emberek.

A Család pedig állítja, hogy gyökeres átalakuláson ment át...

K.V.