A farkastorokkal  (helytelenül, talán sértőn, de a legtöbben mégis így használják), vagyis ajak- és szájpadhasadékkal született gyerekekre, felnőttekre ma már nem nézünk furcsán, főleg mióta az orvostudomány oda jutott, hogy akár tökéletesen helyre tudja állítani ezt a fejlődési rendellenességet. Ám nem mindig volt ez így: a 17. században az ördög fattyainak tekintették az ilyen gyerekeket, akiket számos esetben édesanyjukkal együtt öltek meg.

Az ajak- és szájpadhasadék pontos okait igaz, a mai napig nem ismerjük pontosan, az azonban talán már senkinek nem jutna eszébe, hogy az ördög keze van benne a dologban. Általában ez a rendellenesség öröklött és környezeti tényezők kombinációjából ered. Ma minden 500. újszülöttnek van farkastorka vagy nyúlszája - vagy mind a kettő együtt.

Ez azt jelenti, hogy a kemény szájpad nem záródik le teljesen két oldalról, és egy kisebb-nagyobb hasadék marad meg, mely miatt a szájüreg az orrüreggel összeköttetésben marad, de számos formája és foka van a rendellenességnek.

Ma már általában az anyák sem esnek kétségbe, ha meglátják, hogy gyermekük farkastorokkal született, de két-háromszáz évvel ezelőtt ez akár halálos ítélet is lehetett számukra - és újszülöttjük számára. A korabeli felfogás szerint ugyanis a bármilyen fogyatékkal születetteket - így az ajak- és szájpadhasadékosakat is - gonosz erők, szörnyek csempészik a megszületett embergyerek helyére, azalatt, míg az anya és a bába egy pillanatra félrenéz.

Megdöbbentő, de a középkor, illetve még a 16-17. században is ezeket az ún. "alácsempészett" gyerekeket nem tekintették embernek, emiatt lelkiismeret-furdalás nélkül ölték meg őket és szülőanyjukat nagy ünnepség közepette.

A borzalmas babona és eljárás mögött áll egy eredetmonda, mely szerint az az asszony, akit éjszaka meglátogat az ördög és vele hál, az boszorkánnyá válik, utóda pedig a boszorkányfattyú. Ulisse Aldrovandi, aki az 1600-as években írt a fogyatékkal élőkről könyvet, azt fűzi ehhez hozzá, hogy a megrontott asszonyok állatra emlékeztető szüleményeket hoztak a világra. Valószínűleg innen ered a farkastorok és a nyúlszáj elnevezés is.

Nem csoda, ha a terhes anyák előre rettegtek a vajúdástól, és ha valamilyen szerencse folytán elkerülték a közösség halálos ítéletét, a rendellenességgel rendelkező csecsemő így is nagy veszélynek volt kitéve: úgy gondolták, hogy ha az alácsempészett gyereket sütőlapáton a tüzes kemence felé viszik, a boszorkány visszaadja nekik a saját gyermeküket.

A http://www.barczi.hu/html/uj/egyeb/0010K.doc. felhasználásával

Sz.F.