A monokli eltüntetésének máig legjobb módja a jegelés. Ha annyira bedagadt a szemünk, hogy ki sem tudjuk nyitni, az első napon használjunk tört jeget zacskóban kétóránként tíz percig. A hideg azért tesz jót, mert csökkenti a duzzanatot, hatására összehúzódnak az erek, csökken a szivárgó vér mennyisége, amely előidézi a fekete és kék foltokat. Jég helyett alkalmazhatunk hideg üditős fémdobozt is, ezt kell a monoklinkra szorítani tíz percig. Fontos, hogy a doboz tiszta legyen!

Ha az ütés óta a látásunkkal sincs minden rendben, kettős látásunk van vagy elmosódott minden, rögtön keressünk fel szakorvost!

Kerüljük az erős orrfújást, mert ilyenkor a szemünk környéke még jobban bedagadhat, és lehetőleg ne szedjünk fájdalomcsillapítókat, mert azok legtöbbször véralvadásgátlók.

Bármennyire is reméljük, a monoklit nem tudja eltüntetni az alapozó, de nagyjából egy hét múlva már kevésbé lesz színpompás.

Ha az orrunk is vérezni kezdett, próbáljuk minél hamarabb elállítani, de semmiképpen se hajtsuk hátra a fejünket, ne feküdjünk le, mert ilyenkor a torkunkba folyhat a vér és lenyelhetjük. Az orrvérzés utáni napokban kerüljük a dohányzást és a száraz levegőjű szobákat, mert ezek tovább szárítja az egyébként is megsérült szövetet.

Vágások, horzsolások esetén mindenekelőtt állítsuk meg a vérzést közvetlen nyomással. Ha a nyomásra nem áll el, és például a karunk sérült meg, emeljük a szív magassága fölé.

Ezután tisztítsuk meg a sebet, szappannal és vízzel vagy csak sima vízzel. Ha természetes módot keresünk a vágás méregtelenítéséhez, használjunk káposztalevelet. Vegyünk pár levelet, simítsunk ki, hogy megrepedjenek a keményebb részek és szabad útja legyen a benne lévő folyadéknak. Ezt tegyük rá a bőrfelületre, és csak ezután kötözzük be tiszta pólyával. Ha valamilyen fémtárggyal ütöttek vagy szúrtak meg minket, mindenképpen forduljunk orvoshoz, mert szükség lesz tetanuszoltásra.

Ha a vérzés egy óra múltán sem áll el, és még mindig élénkpiros, menjünk be rögtön az ügyeletre, mert lehet, hogy az egyik verőér sérült meg. Akkor is mutassuk meg sebünket orvosnak, ha a seb túl mély és túl nagy, esetleg a környékén vörös a bőr és gennyesedik.

De talán a testi sérülések kezelésénél is fontosabb a lelki sérüléseké. Ne hagyjuk magunkat megfélemlíteni, aki egyszer megvert minket, valószínűleg többször is megteszi. Inkább szálljunk ki egy ilyen kapcsolatból! És ha úgy érezzük, egyedül nem megy a trauma feldolgozása, forduljunk pszichológushoz, de legalábbis barátainkhoz, szeretteinkhez!

SZF