A méhnyakrák világszerte a második leggyakoribb daganatos megbetegedés. Magyarországon évente 1000–1200 új esetet diagnosztizálnak , ebből 500 eset végződik halállal. A betegek életkora többnyire 40–50 év, ám a szűrővizsgálatok egyre gyakrabban diagnosztizálnak 20–30 éves betegeket. „A rákmegelőző elváltozások és a korai stádiumok általában tünetmentesek, a velük járó panaszok nem jellegzetesek, ezért 20 éves kortól mindenkinek javasolt az éves nőgyógyászati rákszűrő vizsgálat – hívja fel a figyelmet Dr. Ungár László. – A kóros elváltozás előtti állapot diagnosztizálása és ezzel a betegség megelőzése olyan sikertörténetnek számít, ami kizárólag erre a betegségtípusra jellemző, és ami a jól szervezett szűréssel rendelkező országokban igazoltan és drasztikusan csökkenti a méhnyakrák előfordulását” – mondja Ungár doktor.
A méhnyakrák egyre korábbi életkorban való megjelenése, a sugárkezelésnek a petefészkekre kifejtett hatása, illetve a sugárkezelés után a hüvely állapotának végleges megváltozása miatt is indokolt a méh megtartása és a petefészkek hormontermelésének megőrzése. Így a betegek szexuális aktivitása változatlan maradhat, illetve a korai menopauza és csontritkulás kialakulása is elkerülhető. „A terhesség alatt előforduló méhnyakrák az anyára és a magzatra is veszélyes lehet, márpedig a szülési kor kitolódása miatt ez egyre gyakoribb jelenség” – mondja Dr. Ungár László. A szülész-nőgyógyász szakorvos nevéhez fűződő, ma már világszerte elterjedt műtéti eljárás révén a fiatalkori méhnyakrákos nőknél úgy távolítható el a daganat, hogy közben nincs szükség sugárkezelésre, megmaradhat a méh, sőt a magzat is. Ezzel a beavatkozással elkerülhető a méheltávolítás, és megelőzhetők az éppen a sugárkezelés által okozott rosszindulatú megbetegedések.
A laparoszkópos és robotsebészeti technikák révén az új beavatkozás biztonságos, kevés vérveszteséggel és szövődménnyel jár, így csökken a rehabilitáció ideje is. Márpedig a 30 év fölött szülő nők esetében ez fontos szempont, hiszen nem mindegy számukra, hogy mikor állhatnak újra munkába. A szaktudás és az alkalmazott technika mellett az is fontos, hogy milyen környezetben történik a kezelés és a rehabilitáció. Dr. Ungár szerint a magánkórházak ebből a szempontból jobbak, mint az állami intézmények, hiszen a vizsgálatok során nincsen várakozás, az orvosok és ápolók nem leterheltek, ezért több idő jut a betegre, gondosabb az ápolás, drágább, korszerűbb eszközök is rendelkezésre állnak az ellátás során, s mindez nagyban javítja a beteg közérzetét és életminőségét.
további információ:http://www.telkikorhaz.hu/
