Ma valóban úgy tudjuk, hogy a homoszexualitás örökölhető, mivel a homoszexuálisok kromoszómaállománya bizonyos helyeken eltér a heteroszexuálisok kromoszómaállományától. Egyébként a homoszexualitás szakirodalmának ma több mint ezerkötetes könyvtára van. Hogy hol tart ma a tudomány a homoszexualitás kutatásában, Isaac Kon profeszszor a következő pontokban foglalja össze:
1. Sigmund Freud, a pszichoanalízis megteremtője, a magatartásban szembeötlő homoszexualitáson kívül számos embernél észlelt rejtett (latens) homoszexualitást. Erről a hajlamról önmaguk sem tudnak, és ez gyakran a homoszexualitástól való fokozott félelemben és undorban nyilvánul meg. Freud lehetetlennek tartotta a homoszexualitás gyógyítását, mivel annak gyökerei a korai gyermekkorba nyúlnak vissza.
2. A homoszexualitás örökölhetőségéről évtizedek óta bizonyítható is, cáfolható is jó néhány endokrinológiai vagy szociológiai magyarázat.
3. A régi szakirodalomban széles körben elterjedt az a vélemény, amely szerint a homoszexualitás egyik legfőbb oka a serdülőkorú elcsábítása felnőttek által. Ez, mint utóbb kiderült, nem olyan gyakori eset. Egy Németországban végzett felmérés szerint a homoszexuális férfiaknak, akik 18. életévüket megelőzően léptek erre az útra, több mint a felét nem felnőttek, hanem a velük azonos korúak avatták be.
4. A homoszexuálisok többsége váltakozva "férfi", illetve "női" szerepet tölt be erotikus játékaiban, szerelmi technikájuk szabadon választható. Néhány százaléknyi csak aktív, illetve csak passzív szerepjátszó, viszont a fiatalabb és vonzóbb partner pillanatnyi hangulata eldöntheti, hogy az érintkezés melyik módját választják aznap éjszakára. Az orális behatolás egyébként a harmadik helyre szorult a felmérések szerint, az első a pénisz szájba vétele, a második a kölcsönös maszturbálás.
5. A fejlett országok lakossága a kulturális színvonal emelkedésének hatására az utóbbi évtizedekben türelmesebbé vált a homoszexualitással szemben. A homoszexualitás vádja azonban továbbra is lejárathatja az embert, derékba törheti karrierjét, és nagy lehetőséget nyújt a zsarolásra. Ez sok embert arra késztet, hogy leplezze hajlamait, vagy a hozzá hasonlók társaságában keressen menedéket. A homo-szexualitással és a homoszexuálisokkal szemben tanúsított ellenséges magatartás következménye: bizonyos szociálpszichológiai törvényszerűségek következtében az emberek általában nehezen értik meg és fogadják be azokat, akik nagymértékben különböznek tőlük.
6. A. P. Bell és Einberg kutatásaik alapján a homoszexuálisok néhány főbb típusát különböztetik meg: ennek az életformának az első csoportjába tartoznak azok (kb. tíz százalékuk), akik házasságra emlékeztető, tartós partnerkapcsolatban élnek. Ők általában már az arckifejezésükön hordozzák a belső harmónia és a nyugalom kellemes jegyeit. A második csoport szexuális töltése nagyobb, minthogy nyugodtan hagy átvonulni a színen egy szép szőke fiút, vagy ha leszbikusról van szó, egy izgalmas modern Szapphót. Ez a fajta homoszexuális párkapcsolat hasonlít a mi nyitott házasságainkhoz. Pszichológiai állapotuk egy kicsit már rosszabb, az ő arányuk szintén kb. tíz százalék körül mozog. A harmadik csoportot főleg a szex, a gyakori partnercsere élteti, őket csakis egy-egy új fiú látványa dobja fel, ők a homoszexuális életforma playboyai. A negyedik csoporthoz tartozók szinte egyfolytában szenvednek: sem elfogadni, sem elfojtani nem tudják homoszexuális hajlamaikat. Tele vannak panasszal, a pszichológiai rendelők gyakori kliensei. Az ötödik csoporthoz tartozók magányosan élnek. Ők az erotika világának nagy vesztesei, de nem békültek meg sorsukkal.
Az egynemű szerelem ugyanolyan bonyolult és sokféle, mint a férfi-nő kapcsolat, ugyanúgy megvannak a maga szenvedő Wertherjei, nagyképű Casanovái, életvidám Don Juanjai. De ezen a hasonlóságon belül a homoszexuális szerelem a saját kereteit is szétfeszítően túlzó, szinte az abszurditásig kiélezett a dramaturgiája. Itt minden túlfokozott, minden vibrál és feszültségekkel teli.
7. Az orvosi-pszichológusi segítség, amelyet a homoszexuálisok kaphatnak, akkor igazán hatásos, ha sikerül hozzásegíteni őket önmaguk elfogadásához. Egy hosszú kezelés során megszabadulhatnak nyomasztó bűntudatuktól - ha van ilyen bűntudatuk - és életüknek e legdrámaibb jelenségével végre megtanulhatnak békésen együtt élni.
A gyermek nem tehet róla
Továbbá a nemi szerepeket elsődlegesen a családok és a családban lezajló szocializációs folyamatok határozzák meg, a pedagógus ebben a nagyon fontos folyamatban csak másodlagos szerepet játszik. Így a gyermeknél, a már kialakult nemi identitását (genetika, család) a pedagógus "finomíthatja", de nagyon valószínű, hogy döntően nem határozhatja meg. Ha mégis, akkor elképzelhető, hogy azoknál a gyermekeknél, akik már rendelkeznek egyfajta genetikai háttérrel, és náluk a homoszexualitás latensen (lappangó formában) van jelen. Ezért teljesen feleslegesnek tartom a pedagóguspályára készülők ilyen irányú szűrését.
Ma már léteznek olyan fejlett nyugati országok (pl. Hollandia), ahol homoszexuálisok örökbe fogadhatnak gyermeket, sőt törvényesen házasságot is köthetnek. Más kérdés az, hogy az így felnövő gyermeknek milyen lesz a személyisége. De ha abból indulunk ki, hogy az európai országokban magas az elhagyott gyermekek száma, akik előbb-utóbb nevelőintézetekbe kerülnek, ahol nem részesülnek olyan bánásmódban, mint egy családnál, még akkor sem, ha történetesen a szülők azonos neműek, akkor azt hiszem, hogy az ilyen irányú kérelmeket is támogatni kell a kisebbik rossz elve alapján.
Nagy megrázkódtatás érheti azokat a szülőket, akik valamilyen formában értesülnek arról, hogy gyermekük homoszexuális. Ha nehezen tudják elfogadni az így kialakult helyzetet, és állandóak a köztük lévő konfliktusok, akkor érdemes felkeresni egy pszichológust, aki segíthet, és játszhatja akár a villámhárító szerepét is. Tudatosítani kell azt a szülőnek, hogy a gyermek nem tehet arról, hogy homoszexuálisnak született, és ha ő sem fogadja el olyannak a gyermeket, amilyen, akkor akár öngyilkosságba is kergetheti. Nem szabad elfelejteni, hogy jobb egy homoszexuális, mint egy öngyilkos.
A lakosság 4-6 százaléka homoszexuálisnak születik, ennek kb. 2%-a nő, azaz leszbikus. A társadalmak a nők egymáshoz való közeledését mindig jobban tolerálták, mint a férfiakét. Ma a média hatására kicsit divattá is vált homoszexuálisnak lenni, másnak mutatkozni, mint a nagy átlag, amiért valószínű, egyesek nagy árat fizetnek. De ahogy figyeljük őket, gyakran azt látjuk, hogy kifizetődik homoszexuálisnak lenni, mivel saját bensőséges kapcsolataikon keresztül óriási pénzeket, pozíciókat képesek mozgatni és elérni, ami néha irritálja a heteroszexuális beállítottságúakat.
Végezetül nagyon fontos tudatosítani azt, hogy a homoszexualitás nem bűn, nem betegség, hanem egy állapot, egy örökölt magatartásforma, amellyel meg kell tanulni együtt élni mind a homoszexuálisnak, mind pedig a társadalomnak (intézményeknek, jogrendszernek, iskolának, szülőknek, férjnek, feleségnek, gyereknek stb.), ami jelen körülmények között nem kis feladatot jelent.
A szerző klinikai pszichológus
forrás: www.ujszo.com
