Egyre több időt töltünk az iskolában, ahol tanárok vesznek bennünket körbe. A pedagógus feladata, hogy tanítson, neveljen, gondolatokat adjon át a gyermekeknek. Úgy mondják ezt, hogy a család után az iskola a következő szocializáló intézmény. Maga a szocializáció azt jelenti, hogy megtanuljuk, hogyan kell viselkedni a társadalomban, hogyan fogadjuk el és tartsuk be annak szabályait, hogy beilleszkedjünk, azaz ne legyünk deviánsak, vagyis eltérő viselkedésűek, kívül állóak.
Régen a tanító bácsik, mert hogy sokáig csak a férfiak számára volt nyitott a nagy megbecsülésnek örvendő tanári pálya, nagy tiszteletnek örvendtek. Vasfegyelemmel nevelték a gyermekeket, tanították meg nekik az írás-olvasás-számolás rejtelmeit, s ha kellett a nádpálcával vagy a mogyorófavesszővel húztak a nebuló körmére avagy a fenekére..
Mára azonban szinte csak nőkkel találkozunk a tanári karban. Ha van férfi, akkor ő valószínűleg az igazgató. Magyarországon a tanári pálya elnőiesedése nem új keletű, az 1990-es években a nők arányának erőteljes növekedését figyelhettük meg a közoktatási szektoron belül. Mára majdnem nyolcvan százalék a nők aránya a pedagógustársadalomban.
A szakemberek szerint számtalan viselkedési probléma mögött az elnőiesedett neveltetés áll. A kisbabával általában az édesanya marad otthon, az apát, ki a család eltartásáért dolgozik, alig látja a kicsi, így ő nem játszik döntő szerepet a nevelésben. Az óvodában is nagyon ritkán találkozhatunk óvóbácsikkal, nők veszik körül a gyerekeket. Mint az előbb említettük az iskolában csupán 20% a férfiak aránya.
Ranschburg Jenő, a népszerű gyermekpszichológus egyik előadásán mesélt egy érdekes kísérletről. A vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a kislányok okosabbak, mint a kisfiúk, legalábbis kisiskoláskorban tényleg többet tudnak. Egy felmérés kapcsán a tanító néniket arra kérték, hogy mondják meg, ki a legjobb tanuló az osztályban. A pedagógus két kislányt és egy kisfiút nevezett meg. A ki a legjobb az osztályban kérdésre három kislány neve hangzott el. A magatartásban negatív értelemben a fiúk vezetnek. A legrosszabb tanulók az osztályban: két fiú és egy lány. A kisfiúk gyengébb teljesítményének fő oka, hogy nem hajlandóak a tanító néninek tanulni. A hatéves kisfiú csak férfi modellekkel hajlandó szóba állni. Például a reggeli felkelés, mikor iskolába kell menni, nagyon keservesen megy, viszont ha apuval vasárnap reggel ötkör horgászni kell menni, akkor a kispecás ébreszti az édesapját.
A tanári pálya napjainkra elveszítette vonzerejét, ez összefüggésben áll az alacsonyabb bérezéssel és a gyermekek magatartásának rosszabbodásával. Ma az lesz tanár, aki elhivatott, s szeretné a megszerzett tudását átadni a fiatalabb generációknak, vagy az, akit jobb híján nem vettek fel máshová, vagy nem talált más munkát. Az elsőkből lesznek az igazán jó tanárok, akikre évek múltán is emlékezni fognak a diákok. A jó tanár egyben barát, szülő és pedagógus. Az utóbbiak lesznek a "mumusok", akiket kigúnyolnak a tanulók, akik nem tudnak fegyelmet tartani az órákon, akiknek a tantárgya nem hagy mély nyomot a gyermekekben.
A jó tanár figyel a diák képességeire, növeli önbizalmát, s kihozza a tehetséget a gyerekből. A sikereket elért emberek önéletrajzában általában ott szerepel az a nevelő, aki felkarolta, támogatta, s elindította a siker útján.
Nekem is van egy osztályfőnököm, aki nem engedte, hogy ne tanuljak tovább. Aki az érettségi előtt felhívta a figyelmemet arra, hogy nagyon készüljek, mert nagyon szigorú lesz majd velem, hogy bírjam majd a színvonalat az egyetemen. Ő az, aki a mai napig elmeséli diákjainak a felvételim történetét, s aki egy évtizeddel az érettségi után is felhív születésnapomon. S persze én is örömmel látogatom meg őt, mert jó elmesélni neki, hogyan is alakul az a bizonyos nagybetűs..., melyre ő is felkészített.
Pató Erika