- Így néz ki egy igazi tök - mutatja felém lépve egy idős, tréningruhás bácsi az élénksárga gumószerűséget -, ez nem látott vegyszert, magának adom.

Köszönettel oldaltáskámba süllyesztem a növényt - sokáig őriztem -, de figyelmemet az köti le, hogy immár a harmadik asztalkánál tapasztalom a vevő és eladó vásárlás utáni kézfogását. Viszlát jövő héten, mondják megrakott cekkerrel a kezükben, miután már eszmét cseréltek a világ, többnyire az ökovilág dolgairól.
Igen, ami ezt a piacot egyebek közt megkülönbözteti a többitől, az a diskurzus. Vásárlók egymás közt éppúgy, mint eladók, ráérősen beszélgetnek, beszámolnak legújabb - öko- - tapasztalataikról, tanácsot adnak, címeket cserélnek, mint ez volt valamikor hajdanán, a görögöknél, csak akkor agórának hívták a piacteret, ami egyben a nyilvánosság nem hivatalos intézményeként is működött.

- Miért tetszik itt vásárolni? - kérdek egy középkorú hölgyet.

- Mert egészségesebb. És például a paradicsomnak olyan az íze, mint gyerekkoromban volt.

- Honnan jött erre a piacra?

- Kocsival jöttem, de gyalog is elzarándokolok ide, ha kell. Megéri.
Ami a paradicsomot illeti, jó száz forinttal drágább, mint mondjuk a hagyományos piacon, s nagyjából ez érvényes majd minden termékre. Termék pedig akad bőviben. Friss és feldolgozott zöldségek, gyümölcs, gabonafélék, teljes kiőrlésű lisztből készült pékáruk, tojás, kecskesajt, gomba, hidegen sajtolt olajak, magvak, csírák, és akkor még nem beszéltem a faragványokról, kozmetikumokról, könyvekről és a desztillált vizet előállító készülékről.

De mitől bio, öko a bio és az öko?Kezdjük azzal, hogy mit nem jelent: először is az öko az nem reform- és nem natúrtáplálkozás, továbbá nem azt jelenti, hogy a vegyszereket, műtrágyákat, antibiotikumokat egyszerűen elhagyjuk, s nem is azt, hogy visszatérünk őseink gazdálkodásához, tudomást sem véve korunk tudományos, műszaki eredményeiről. Az ökológiai gazdálkodás környezeti és gazdasági szempontból egyaránt fenntartható gazdálkodást jelent, szemléletének középpontjában a természet megóvása, az ember és környezete közti összhang megőrzése, helyreállítása áll.

Ma az országban körülbelül ötvenezer hektáron folyik biogazdálkodás, öt évvel ezelőtt még csak tízezren.

De mitől lesz valaki biotermelő? Margitka például három éve végzett el egy biotanfolyamot - ingyenes volt - ezután jött az átállás. Mert aki ökotermelő, annak nem szabad tápanyag-utánpótlásra szintetikus készítményt, műtrágyát használnia.

- Az első évben alig volt termés - mondja Margitka -, aztán lassan és nagyon sok munka árán beindult valami. Ma már egyértelműen mondhatom: megéri. És nem elsősorban a pénz miatt. Egyszerűen jobb a közérzetem, kiegyensúlyozottabb vagyok annak tudatában, hogy más emberek egészségét segíthetem.

- De miért vágott bele?

- Ezért. Tudja, amikor a férjem permetezett, folyt a szeméből a könny, napokig prüszkölt utána. Alig bírt kimosakodni. Mi tudjuk, tudtuk, miket raknak a földbe, főleg a fóliáknál. És tudjuk, hogy sok gyerek ezért betegszik meg, sőt meg is halhat rákban. Mert ezeket fogyasztják. Ezt a rengeteg vegyszert.

- És csak úgy hadat üzentek a világnak?

- Nem hadüzenet ez. Kevesen vagyunk mi, de majd szaporodik a nép, aki rájön, hogy érdemes ezt enni és termelni. Van egy vevőm, annak jött le a bőr a kezéről, mióta nálam vásárol, meggyógyult a bajából. Jönnek, és mondják, hogy ennek más az íze, a szaga. Megérzi a gyomruk a változást. Nem lehet becsapni az embert. A lányomnak, húszévesen már hatezer négyzetméteres biokertészete van.

- Sokan azt hitték, hogy ezért a magasabb árért nem kell megdolgozni - szól hozzá Margitka asztalszomszédja. - Pedig amit valaki egy permetezéssel egy hónapra elintéz, azt nekünk hetente meg kell ismételni, mert más a hatóanyag. Lenne korszerűbb is, de az nagyon drága, vagy elérhetetlen. Költségben, munkában ez ötven százalékkal többet kíván, nem beszélve a kockázatról.

- Kétszázötvenen indultunk a mi falunkból, meg egy szomszédosból ötvenen. De tizenhatan maradtunk meg termelők - veszi vissza a szót Margitka. - Havonta összejárunk megtárgyalni a dolgokat.

- És a többiek a faluban hogy néznek magukra?

- Hát, eleinte sokan bolondnak tartottak minket, mert a biónak inkább a városban van keletje. De egyre többen ismerik el, nagyon nem mindegy, mi jut be a szervezetünkbe.

R. G.

Forrás: Piac és Peofit archív