Egy egészséges emberi testen élete során 75 ezer liter víz folyik át. Ezt a gigászi forgalmat a vesénk bonyolítja le. A vese, mint tudjuk, az a szervünk, amely kiválasztja a szervezet számára szükségtelen anyagokat és a felesleges vizet, valamint gondoskodik a test só, kálium és sav egyensúlyáról.     

Ám feladata ezen a ponton még közel sem ér véget. Kevésbé köztudott, hogy a vese számos olyan anyagot termel, mely létszükségletű a test számára. Ilyen például a vörös vérsejtek termelődését, a vérnyomást és a szövetek növekedését szabályozó hormon. A vesére leselkedő veszélyeket tehát nagyon is komolyan kell venni!

A vesebetegségeket három csoportra oszthatjuk: az öröklött, a velünk született és a szerzett problémák kategóriáira.

Az öröklött osztály leggyakrabban előforduló válfaja a policisztás vese problémája. A PKD-ként is emlegetett betegség mindkét vese megnagyobbodásával jár. Ennek tünetei a hátfájás, a vesekő, a magas vérnyomás, a véres vizelet valamint a gyakran kiújuló húgyhólyag- és vesefertőzés.

A PKD gyógyíthatatlan rendellenesség, tünetei azonban antibiotikum kezeléssel, a vérnyomásra való fokozott figyelemmel és jó fizikai kondícióval enyhíthetőek.

A velünk született kategória egyik típusa a deformálódás, ami általában a vese eltorlaszolódásához vezet. Ez megakadályozva a vizelet normális áramlását, nagy nyomást eredményez a szervben, ami könnyedén tartós károsodáshoz vezethet. Szintén ebbe a csoportba tartozik a húgyhólyag izmainak hibás működése is.

A vese deformálódása viszonylag gyakori probléma, és többnyire nem okoz súlyos fájdalmakat. Ennek ellenére fontos a minél hamarabbi diagnózis, mivel az elzáródás olyan komoly nehézségeket eredményezhet, mint a húgyhólyag kivezető csatornájának összeszűkülése.          

A szerzett vesebetegség tulajdonképpen nem más, mint a különböző okokból kialakuló vesegyulladás. Leggyakoribb típusa az úgy nevezett glomerulonephritis, melynek krónikus, heveny és gyorsan fejlődő változatát különböztetjük meg egymástól.

A heveny glomerulonephritis többnyire 10 nappal valamilyen torok- vagy bőrfertőzés kezdete után léphet fel. Tipikus tünete a vizelet mennyiségének megcsappanása, "rozsdás" elszíneződése, valamint a vizelés közben tapasztalt égető érzés. Mivel a víz ilyenkor bennreked a szervezetben, gyakori az arc, a szemhéjak és a kezek felpuffadása, a magas vérnyomás, a köhögés és a nehéz légzés.

A krónikus glomerulonephritis magas vérnyomással, ödémával és szabálytalan vizeléssel jár. A betegség korai stádiumában gyakran nem észlelhetőek ezek a tünetek, és jelentkezésüknél alapos vizsgálatra van szükség, hogy a kiváltó okra fény derüljön.

A gyorsan fejlődő változat a vizelet 3 és 6 hat hónapon belüli jelentős mennyiségcsökkenésével jár. Oka nem ismert, hirtelen alakul ki, és nagyon hamar veseelégtelenséghez vezethet.

A szerzett vesebetegségek másik leggyakrabban előforduló válfaja a vesekő. A betegség olykor tünetmentes, de a legtöbb embernél komoly fájdalmat, hányingert, émelygést, lázat, gyengeséget, gyakori vizelési ingert és vizelés során tapasztalt égető érzést, véres, opálos vagy kellemetlen szagú vizeletet eredményez.

A vese problémák a fent említett tüneteken kívül gyakran okozhatnak viszketést, alvási zavarokat, étvágytalanságot, hirtelen rángatózást, izomgörcsöket, fáradékonyságot valamint bőr-szárazságot.

Forrás: http://www.healthsquare.com/fgpd/fg4ch18.htm

B.B.