A koronavírus járvány alatt sokan kényszerültek home office-ba; ez a fajta otthoni munkavégzés pedig – jósolják az irodapiaci trendekhez értő szakemberek – megmaradhat a pandémia utáni időkben is, még ha nem is ennyire kiterjedt formában.
Sokan azonban már véget vetnének a kényszerű elszigeteltségnek és visszavágynak régi munkahelyükre; a mentális igények mellett még az is a visszatérés mellett szól, hogy bebizonyosodott, az online csatornákon keresztül zajló kommunikációnál sokkal hatékonyabb lehet – a munkavégzés szempontjából is – a valós térben zajló off-line kommunikáció.
A munkahelyekre, irodákba való visszatérés azonban egy korábban nem várt problémával is szembesítheti azokat, akik odahaza valamilyen háziállatot tartanak.
Sokan fogadtak örökbe négylábút a lock-down idején, többnyire olyanok, akik addig egyedül éltek. A világjárvány idején befogadott háziállatok ezrei számára a zárás feloldásával előálló helyzet lesz az első alkalom, hogy rendszeresen, és hosszabb ideig egyedül hagyják őket új otthonukban. De sok, már a járvány előtt gazdára lelt állatot megzavarhat az, hogy a pandémia idején jelentős időt töltöttek velük otthon, a zárás feloldása viszont számukra is visszahozza a korábbi idők kényszerű magányát.
Önként adódik a kérdés, hogy mit tehet azért egy állattartó, hogy valamilyen módon felkészítse háziállatát arra a helyzetre, amikor hirtelen egyedül, gazdi nélkül marad a munkanap egy részében, vagy akár egész nap?
A Wall Street Journal praktikus tanácsokért egy arra illetékeshez, Andrea Y. Tu-hoz, a New York-i Behavior Vets kisállat-viselkedési szakemberéhez fordult. Dr. Tu tapasztalatból beszél - két macskája, Kahlua és Calisson, és több mint 20 kutyája van.
Dr. Tu szerint a háziállatok viselkedését, és azt, hogy hogyan viselkedjünk, bánjunk vele egy ilyen helyzetben, mint a mostani, nagyban meghatározza az állat eredendő habitusa.
Azoknál az állatok, melyeknél egyébként is megfigyelhetők az úgynevezett „szeparációs szorongás” jegyei, kifejezetten igénylik, hogy gazdájuk otthon tartózkodjon.
De vannak olyan négylábúak, akik kifejezetten kedvelik az egyedüllétet, számukra az, hogy huzamosabb ideig kell osztozniuk valaki mással (akár a szeretett gazdával is) a közös helyiségen, még kínzó, szorongató érzésekkel is társulhat.
Sok múlik az adott állat személyiségén - hangsúlyozza Dr. Tu.
Kérdés, mi válthat ki stresszt háziállatainknál, amikor a gazdája – saját munkáját végezve – otthon tartózkodik. A válasz Dr. Tu szerint igencsak kézenfekvő: ha az otthon tartózkodó gazdi nem ismeri fel, hogy az állatok saját szükségletekkel és önálló identitással rendelkező élőlények, az önmagában is stresszt okozhat az állatokban.
Érdemes emlékeztetni az embereket arra az egyszerű tényre, hogy a kutyájuk vagy macskájuk nem egy plüssállat; vagyis nem csak arra szolgál egy ilyen élőlény, hogy a gazdája igényét minden pillanatban feltétel nélkül kielégítse. Sokszor szeretnék ők is a saját életüket élni, és ha olyankor foglalkoztatjuk, amikor azt nem különösképpen szeretnék, az náluk is stresszt idézhet elő.
Megfigyelték például azt, hogy a lock-down ideje alatt a háziállatok gazdái a korábban megszokotthoz képest jóval gyakrabban simogatták kedvenceiket (vélhetőleg így kívánták oldani saját feszültségüket), ezzel azonban az állatokban okoztak többlet feszültséget.
A rutin bármilyen változása komoly megterhelést jelenthet egy háziállat számára; az elmúlt egy évben ugyanis megszokták, hogy a gazdájuk otthon van velük. Persze a legnagyobb törés a karantén alatt vásárolt kölyökkutyák és cicák életében következik be. Ők ugyanis alapvetően soha nem tapasztalták meg a kényszerű egyedüllétet. Az ő életükben ez egy drasztikus változás lesz.
Kérdés, hogyan segíthetjük háziállatainkat abban, hogy az új, vagy éppen a régi-új munkarendünket jól viseljék, abba beleszokjanak.
Dr. Tu szerint ki kell alaktani egy napi rutint (etetés, sétáltatás, játék), és ugyan ez a rend nem tartható fenn minden elemében, ha már nem vagyunk otthon egész nap az állatunkkal, de egyes elemek azért igen, és már ez is segíthet háziállatunknak a hozzászokásban.
Ugyanakkor az is fontos, hogy elkezdjük hozzászoktatni állatunkat ahhoz, hogy már nem leszünk vele egész nap otthon: be lehet csukni például annak a szobának az ajtaját, ahol napközben dolgozunk, így az állat elfogadja, hogy nincs velünk közvetlen kapcsolatban egész nap. Még ez az enyhe elkülönülés is hozzászoktatja az állatot, hogy egyedül lenni nem „tragédia”.
