Furcsán működik a közhely: minél többet halljuk, annál kevésbé tulajdonítunk neki igazságtartalmat. Amikor már a közhely védelme is közhellyé válik ("azért lett valami közhely, mert igaz"), akkor válik igazán nehézzé belesulykolni az emberek fejébe, hogy vegyék komolyan a tartalmát.

Nincs ez másképp az egészségügyi közhelyekkel sem. A három legelcsépeltebbet, azaz a dohányzásra, az egészségtelen táplálkozásra és az egészségtelen életmódra vonatkozó figyelmeztetéseket már szinte meg se halljuk - hiszen már annyiszor hallottuk őket... Az "egészségtelen" szóról tízből kilenc ember erre a három dologra asszociálna, mégis az ezek generálta szív- és érrendszeri betegségekben halnak meg ma a legtöbben Magyarországon és más nyugati országokban. Lehet, hogy akkor mégse halljuk meg a figyelmeztetést? Lehet, hogy csak akkor kéne közhely számba venni ezeket az információkat és tanácsokat, ha be nem tartásuk nem vezetne annyi öngólhoz?

A válasz egyértelmű! Az ember strucc. Pláne fiatalon. Nem hiszi el, hogy az életbe bele lehet halni. A már fiatalkorban kialakuló érrendszeri problémák mintegy 80 százalékáért a fent említett három "közhely" a felelős...a test elhasználódása pedig nem tereli a regenerálódás útjára ezeket a károsodásokat. Úgy tűnik, mintha Magyarországon különösen hódítani az egészségügyi struccpolitika: nem újdonság, hogy alkohol fogyasztás és dohányzás szempontjából a nemzetközi élvonal törzsgyökeres tagjai vagyunk.

Át kéne tehát értékelnünk magunkban bizonyos szavak jelentését. Le kéne hámozni róluk a rájuk rakódott közhely rétegeket, hogy tényleg értsük őket. Az egészségtelen szó például nem riogatás, az egészség kifejezés pedig nem a gyógyszer gyártók szlogenje. A dohányzás nem az a "rossz szokás", amiről persze tudjuk, hogy egészségtelen, de kit érdekel?, hanem az a mérgező folyamat, ami tönkrevághatja az ember életminőségét. Az egészségtelen táplálkozás nem az a jelenség csoport, ami, "ha lenne időm két tárgyalás közt...", akkor nem állna fenn, hanem saját szervezetünk mérhetetlen kihasználása: mi a rabszolgaság, ha nem a "másik" jogos igényeinek totális semmibevétele? Az egészségtelen életmód pedig nem azt jelenti, hogy nincs kondi bérletünk, hanem minden-minden olyan apró motívumot a hétköznapjaink során, melyek segítségével szépen, szisztematikusan termeljük magunkban a pszichoszomatikus betegségeket.

Valahogy úgy kéne felfogni az egészséget, mint egy bizniszt a testünkkel: szolgál minket, ezért cserébe mi szolgáljuk őt. Olyan pici dolgok is segítenek meggátolni a szív- és érrendszeri panaszok kialakulását, amelyekre nem is gondolnánk: az arany M betűs vendéglátóipari egységben szendvics helyett együnk salátát, háromsaroknyi útra ne üljünk kocsiba, hanem sétáljunk, stb., stb., stb. Se több pénzt, se több időt nem követelnek meg ezek a megoldások. Egy valamit azonban igen: gondolatot, azaz az egészséggel kapcsolatos fogalmak tisztázását. Az értés munkája persze nem olyan kényelmes, mint a félre-értésé. Viszont jobb egészségesnek lenni, mint betegnek. Ez utóbbi mondat közhely? És? Akkor talán nem is igaz?