Az elmúlt évtizedekben jelentős előrelépést jelentett, hogy jól feltérképezték, majd országos egészségügyi programokkal befolyásolták a szív és érrendszeri betegségre hajlamosító tényezőket, az ún. rizikó faktorokat, melyek közül a dohányzás, a magas koleszterin szint, a magas vérnyomás, az elhízás, a cukorbetegség játszik kiemelt szerepet. Úgy gondolták, hogy a daganatos betegségek keletkezésében ezeknek is fontos szerepe van, így befolyásolásuk mindkét betegség csoportra kedvezően fog hatni. Sajnos azonban ez csak a szív és érrendszeri betegségekre vonatkozóan bizonyosodott be. Először az Egyesült Államokban, Finnországban, majd a nyugat európai országokban a rizikó faktorok befolyásolása révén jelentősen - az USA-ban 35 %-al - csökkent pl. a szívinfarktus halálozás egy 20 éves időszak alatt. Ugyanakkor a daganatos betegségek megjelenési gyakorisága alig változott. Feltehetően utóbbiban nem ezek a klasszikus rizikó faktorok, hanem egyes feltevések szerint az esetek 30-40 %-ban táplálkozási tényezők játszanak szerepet. Mindenesetre tehát környezeti tényezőkről van szó, amelyeket ha jobban ismernénk, eredményesebben is tudnánk a következményeiket kivédeni.

Oxidációs stressz, antioxidánsok

Mind több adat gyűlt össze arra vonatkozóan is, hogy mi játszódik le a szervezetben molekuláris szinten. Ezen folyamatok közül kiemelhető az ún. oxidációs stressz. A szervezetbe jutó oxigén molekulák a sejtjeinkkel reakcióba lépnek. Ez energiatermelődéssel jár, és a folyamat melléktermékeként nagy reakció képességű molekulák, ún. szabad gyökök képződnek. Ezekre jellemző, hogy külső pályájukon párosítatlan elektron kering. A hiányzó elektron pótlása a nagy fontosságú molekulák destrukciójával, pontosabban oxidációjával járhat. Ezt a káros folyamatot oxidációs stressznek nevezzük.

Az oxidációs stressz kifejezést 15-16 éve fogalmazta meg Sies, és az "Oxidációs stressz" című könyvében 1991-ben vezette be az orvosi irodalomba. Könyvében úgy definiálja az oxidációs stresszt, mint a szervezetben zajló oxidációs folyamatok és az ezek megakadályozását végző ún. antioxidánsok közötti egyensúly az előbbiek javára történő felborulása. Az oxigén aktív formái részben maguk a - párosítatlan extra elektronokkal rendelkező - szabadgyökök, illetve azok a molekulák, amelyek ilyen szabadgyökök képzésére képesek.

Ezek a szabadgyökök és az ún. prooxidáns molekulák, a szervezet, a sejt szinte összes molekuláját károsíthatják pl. a fehérjéket, lipideket, DNS-t, géneket is. Kétségtelen az is, ha kevesebb lebontásra szoruló táplálék kerül a szervezetbe, akkor a csökkenő lebontással csökken a keletkező szabadgyökök mennyisége is. Vannak adatok arra vonatkozóan, hogy alacsonyabb táplálék bevitel (1500 kcal/nap) hatására (pl. Okinava szigeti japánok, hosszabb az életkor egészségesebb az élet). Szabad gyökök többféle külső hatásra keletkezhetnek, a környezet szennyezés, a táplálkozási szokásaink, az élvezeti szerek, sugár hatások hozzájárulhatnak elszaporodásukhoz, ezáltal különböző betegségek keletkezéséhez. Elsősorban valószínűsíthető ez a daganatos folyamatokra, de különböző érrendszeri megbetegedésekre, az Alzheimer kórra, a Parkinson kórra, reumatoid arthritisre, de az öregedésre is. Az antioxidánsokkal kapcsolatos kutatásokra külföldön és Magyarországon is egyre nagyobb súlyt helyez az orvostudomány. A Magyar Szabadgyök Kutató Társaság már a negyedik kongresszusán foglalkozott a témával.

Szerencsére van a szervezetben egy védekező mechanizmus olyan anyagok révén, melyek antioxidáns hatással rendelkeznek. Ha ezek mennyisége elegendő, akkor képesek kivédeni a szabad gyökök káros következményeit. Ilyen antioxidáns anyagokat elsősorban a táplálkozás útján juttatjuk a szervezetbe. Ezek bevitele elsősorban természetes formájukban ajánlatos, bár mesterséges antioxidánsok gyárilag is előállíthatók. A természetes antioxidánsok főleg a következők: E vitamin, C-vitamin, Zink, és Magnézium. Az E-vitamin főleg növényi olajokban, búza csírában, tojássárgájában, margarinban, hüvelyes zöldségekben, a C-vitamin a paprikában, citrus félékben, káposztában fordul elő. Zinket elsősorban a húsok, belsőségek, tengeri ételek tartalmaznak.  A vadhúsok és halak fogyasztása magas szeléntartalmuk miatt javallott, a magnézium pedig gabona, dió és mogyoró félék fontos ásványi anyaga. A mesterséges antioxidánsokat különböző tabletták, kapszulák, táplálék kiegészítő formájában forgalmazzák.

Vizsgálatok bizonyították, hogy a mediterrán étrend a szokványos nyugati diétához képest többszörösen csökkent az újonnan fellépő infarktusok száma. Amerikában egy 118 000 ápolónő táplálkozási szokásait felmérő (Nurses Health Study) kutatás alapján készült tanulmány bizonyította, hogy, akik magas antioxidáns tartalmú tápanyagokat fogyasztottak, azok között ritkább a daganatos, szív és érrendszeri betegségek előfordulása. Ezután logikusnak tűnik, hogy az antioxidánsok tablettában történő bevitele esetén hasonló eredmény várható. Ez azonban jelenleg nem bizonyítható, sőt pl. az E vitamint, vagy bétakarotint szedők között bizonyos daganatos betegségek száma nem csökkent, hanem pl. bétakarotin mellett a tüdődaganatok száma még nőtt is. Így továbbra is inkább a magas antioxidáns tartalmú ételek fogyasztását szorgalmazzák a szakértők. Ezek közül is kiemelhető a brokkoli, a káposzta,  a vörösbor, az áfonya, a citromfű, a spenót, az olíva olaj, a tökmag olaj, a homoktövis, a teljes kiőrlésű gabona félék, a hüvelyesek, a paradicsom, a fekete ribiszke, a narancs és nem utolsó sorban a zöld és vörös teák.

Az orvosi irodalomban számos pozitív eredményről számoltak be a zöld, illetve a vörös teával, illetve általában a teafogyasztással kapcsolatban. Egy másik amerikai vizsgálat szerint a napi négy csésze teát elfogyasztók között a szív és érrendszeri megbetegedések száma szignifikánsan alacsonyabb volt, a nem teázókkal szemben. Más vizsgálatban a koleszterin szint csökkenéséről is beszámoltak a zöldtea hatására.  Egy 12 országból származó adatokat elemző tanulmány szerint a tea fogyasztás komoly szerepet játszik a vastagbél és végbél daganatok kialakulásának megelőzésében. Egészségügyi szempontból a teákban a legfontosabb az antioxidáns polifenol tartalom (1 liter tea átlag 0,9 gr polifenolt tartalmaz). Két nagy nemzetközi kongresszuson is bemutattak olyan tanulmányokat, amely szerint a teában lévő antioxidánsoknak rákmegelőző hatása a szignifikánsan hatásosabb, mint ami a gyümölcsökben és zöldségekben kimutatható. Egy pohár teában található antioxidánsok mennyisége jelentősen felülmúlja egy alma antioxidáns tartalmát.

A teafogyasztásban korábban a szezonalítás dominált, de mióta hűtött formában is elterjedt, ezért egész évben számolhatunk a kedvező hatásával azok között, akik legalább napi egy csésze teát fogyasztanak. A Kínából származó oolong tea a zöldtea antioxidáns tartalmát is felülmúlja, mintegy 40 %-al több gyökfogó anyagot tartalmaz. Az Afrikából származó rooibos (vörös fokföldi rekettye) tea a legmagasabb antioxidáns tartalmú tea, melyről az élettani öregedést, lassító tulajdonságait is feltételeznek és többek között allergiás tünetek kezelésre is használják.

A polifenolokat, flavoidokat tartalmazó élelmiszereknek a tudatos többletfogyasztása orvosilag is megalapozott és indokolt, ugyanakkor biztonságos, mellékhatásuk nem várható.

Dr. Pados Gyula

c. egyetemi docens, kandidátus

A Táplálkozási Fórum Elnöke