Így azután egyre többször szembesülünk azzal, hogy a megrendelt munka nem készül el határidőre, fejfájásra, betegségre hivatkozva lemondanak egy rendezvényt, amire pedig bejelentkeztek (vagy egyszerűen el sem mennek), elmarad a gyereknek megígért délutáni, esti program, barátunk pedig, esetleg fejjel megy a falnak.

"Mondd meg az igazat, s betörik a fejed"; "Ami a szívemen, az a számon"; "Az igazság néha fájdalmas"; - lehetne még további szólásokat, szállóigéket idézni, melyből egyre többen ideológiát gyártanak, s olyannyira magukévá teszik, hogy szemrebbenés nélkül tudnak mellébeszélni, sumákolni, reálisnak tűnő magyarázatokat adni, hogy sokan, sokszor hajlamosak is ezeket elhinni.

Sokan azért nem mernek őszinték lenni, mert valóban félnek attól, hogy a másiknak fájdalmat okoznak. Nem merik megmondani, hogy vége a szerelemnek, vagy szerintük nem illik az a ruha barátjuk, barátnőjük egyéniségéhez, vagy egész egyszerűen most nincs kedvük elmenni abba a buliba, amire a meghívást korábban elfogadták.

Pedig sok esetben az őszinteség lefegyverző lehet.

A megrendelő, a partner dühét egy pillanat alatt ki lehet oltani, ha őszintén megmondjuk, hogy például technikai probléma lépett fel. Vagy őszintén bevalljuk, s megmondjuk, ha látjuk előre, hogy nem fogjuk tudni határidőre elkészíteni a vállalt munkát. Lehet, hogy ezzel az adott üzletet elveszítjük, de megúszhatjuk a kötbért, a kártérítést, vagy legalább annak egy részét. Megbízhatóságunk némi csorbát szenved ugyan, de a partnert ettől még nem biztos, hogy elveszítjük, ha egyébként megfelelő színvonalon, áron, s a határidőt betartva szoktunk teljesíteni. Kevesebb stressz partnerünknek, ha más megoldást kell találnia, mintha arra számít, hogy minden rendben van, s az utolsó pillanatban derül ki, hogy mégsem. Saját magunkat is sok stressztől óvhatjuk így meg.

Gyermekünknek is nyugodtan megmondhatjuk, hogy "elúsztunk a munkával", vagy egyszerűen csak fáradtak vagyunk a megígért programhoz. Nem veszítünk szülői tekintélyünkből azzal, ha néha bevalljuk gyengeségünket, sőt a gyerek érzelmi neveléséhez is hozzájárulunk, ha megértésére, együttérzésére apellálunk.

Nem érdemes húzni, halasztani a megunt kapcsolat befejezését. Ezzel sokkal nagyobb fájdalmat okozhatunk, hiszen az érzelmeket nem lehet megjátszani. Kedvesünk pontosan érzi, valami nem stimmel, s a "mi a baj" kérdésre adott semmit mondó válasz, csak sebeket ejt. A finoman megfogalmazott lefegyverző őszinteség is biztos, hogy fájdalmas, ha a másik félben még dúl a szerelem, de még mindig jobb, mintha hosszan marcangolja önmagát, s görcsösen próbálja kitalálni, mi lehet a baj.

A barátság legfőbb alapja az őszinteség. Kitől várhatnánk el jobban, mint igaz barátunktól, hogy őszintén megmondja véleményét? Bármiről, és bármikor, persze kellően empatikus hangnemben. Gondoljunk arra, hogy sokkal fájdalmasabb lehet a csalódás barátunknak, ha utóbb rájön arra, hogy nem segítettünk neki azzal, hogy őszinték voltunk. Nem mondtuk meg neki, hogy ne vegye fel azt a ruhát, ne pályázza meg azt az állást, ne menjen el abba a buliba, mert rossza a társaság, stb. Ha mégis tanácsunk ellenére cselekszik, legalább tudja, hogy nálunk őszinte vigaszra is talál.

Jobban járunk, ha megmondjuk az "őszintét". Kicsit nehéz? Igyunk előtte "igazságszérumot", akkor  talán könnyebb lesz!