Életünk párja: De itt a helye.
Én: Nem, nem itt a helye. Bevittem a szobába, szépen összehajtogattam, és betettem a párnád alá.
Életünk párja: És szerinted most miben menjek be a szobába?
Én: Tekerd magadra a törölközőt, s máris indulhatsz.
Életünk párja De én úgy szeretem, ha fürdés után egyből felvehetem a pizsimet, és abban mehetek be.
Én: Én meg rühellem, hogy a vizes törölközők közt hányódik a fürdőszobában a göncöd. Én kérek elnézést, hogy összehajtogattam, hogy ne legyen gyűrött.
Életünk párja: (egyre idegesebben): És akkor most minden reggel vigyem be a szobába a pizsamámat? És minden este jöjjek ki érte?
Én: (elégedetten): Igen, pontosan erre gondoltam
Életünk párja: De utálom, hogy felesleges munkát csinálsz nekem.
Én: (megy fel a pumpa) Képzeld, én is utálom, hogy felesleges munkát csinálsz nekem. Mindig pakolhatok utánad.
Életünk párja: Mégis ki kért meg, hogy pakolj utánam? Én biztos nem.
Én: Hát, ha egyszer mindent úgy hagynék, ahova letetted, akkor egy hét után már be sem tudnál jönni a lakásba!!!!!!!!!!!!
Életünk párja: (sértődötten): Én el szoktam pakolni magam után.
Én: (némi iróniával): Ja, persze. Tegnap is buli után ledobtad a cuccokat a székre. És kész. Majd a feleséged összeszedi, ezért van, nem?
Életünk párja: De a tesód rápakolta az ágyneműt, és elfelejtettem.
Én: Ez jóóóóó. Ha a lányom nem szól, hogy tele a pelusa, akkor én meg egész nap le sem cserélem. Mert ELFELEJTEM.
Életünk párja: Na, jó. Én most kimegyek. Elég volt. (ajtócsapódás)
Én: És igen, a redőnyt sem csinálod meg már egy hete....és...és..és most miért mész ki? Még nem fejeztem be.
