Életünk párja:  De itt a helye.

Én:  Nem, nem itt a helye. Bevittem a szobába, szépen összehajtogattam, és betettem a párnád alá.

Életünk párja: És szerinted most miben menjek be a szobába?

Én: Tekerd magadra a törölközőt, s máris indulhatsz.

Életünk párja De én úgy szeretem, ha fürdés után egyből felvehetem a pizsimet, és abban mehetek be.

Én: Én meg rühellem, hogy a vizes törölközők közt hányódik a fürdőszobában a göncöd. Én kérek elnézést, hogy összehajtogattam, hogy ne legyen gyűrött.

Életünk párja: (egyre idegesebben): És akkor most minden reggel vigyem be a szobába a pizsamámat? És minden este jöjjek ki érte?

Én: (elégedetten): Igen, pontosan erre gondoltam

Életünk párja: De utálom, hogy felesleges munkát csinálsz nekem.

Én: (megy fel a pumpa) Képzeld, én is utálom, hogy felesleges munkát csinálsz nekem. Mindig pakolhatok utánad.

Életünk párja: Mégis ki kért meg, hogy pakolj utánam? Én biztos nem.

Én: Hát, ha egyszer mindent úgy hagynék, ahova letetted, akkor egy hét után már be sem tudnál jönni a lakásba!!!!!!!!!!!!

Életünk párja: (sértődötten): Én el szoktam pakolni magam után.

Én: (némi iróniával): Ja, persze. Tegnap is buli után ledobtad a cuccokat a székre. És kész. Majd a feleséged összeszedi, ezért van, nem?

Életünk párja: De a tesód rápakolta az ágyneműt, és elfelejtettem.

Én: Ez jóóóóó. Ha a lányom nem szól, hogy tele a pelusa, akkor én meg egész nap le sem cserélem. Mert ELFELEJTEM.

Életünk párja: Na, jó. Én most kimegyek. Elég volt. (ajtócsapódás)

Én: És igen, a redőnyt sem csinálod meg már egy hete....és...és..és most miért mész ki? Még nem fejeztem be.