Nők történetei az anyává válásról

Mikor leszünk anyává? A fogantatás pillanatában? Amikor először halljuk meg a babánk szívverését a nőgyógyásznál? Vagy amint először öleljük magunkhoz a világra jött csodát? Esetleg csak később?

-„Bennem először akkor tudatosult az anyaságom, amikor hazafelé vezettem az első ultrahangos vizsgálat után. Alig vártam, hogy belejelenthessem otthon a nagy hírt. Annyira izgatott voltam, hogy túl gyorsan mentem és félúton vettem észre, hogy még a biztonsági övem sem kapcsoltam be. Bizsergető, különösen boldog érzés volt.” – meséli a 2 éves Gyöngyi anyukája, Andrea.

-„Tulajdonképpen sokként éltem meg a terhességet. Izgatott voltam, de egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy anya leszek. Amikor átnyújtották nekem az újszülött babát, nem is éreztem azonnal a kapcsolatot. Aztán éjszaka, amikor éhes volt és felsírt, hirtelen elöntöttek az érzelmek. Végül 9 hónapba telt, amíg teljesen elfogadtam ezt az új szerepet.” – Irén azóta két gyermek anyukája.

Milyen érzéseket ébreszt a szülés? Erőt ad vagy elrettent?

-„Teljesen elképedtem, milyen erős és kitartó voltam a szülés során. Ez az emlék segített át a későbbi hosszú, álmatlan éjszakákon, hiszen tudtam, hogy én ezt is kibírom. A szülés tett engem magabiztosabbá és meggyőzött arról, hogy nincs lehetetlen.” – Anita 2 éve szülte kislányát.

-„A szülés nagy munka és nagy megterhelés volt. Amikor megláttam az ikreket, azt hittem, a nehezén már túl vagyok, de később rájöttem, hogy a szülés maga nem a vég, hanem a kezdet. A munka, a megfelelni akarás, a bizonytalanság és persze egy új, csodás életszakasz kezdete.” – Anna 3 évig maradt otthon a gyermekeivel.

-„Mivel a férjem is bent volt a szülésnél, látta, milyen hatalmas erő is kell ehhez. Azóta úgy emleget, mint a világ legerősebb asszonyát. Örülök, hogy látta, megélte velem ezeket az órákat, ez nagyon erős összekötő kapocs kettőnk közt, de többször nem vállalkoznék rá.”- meséli Timi.

Mit jelent anyának lenni? Ki mondja meg, mit kell tennem?

-„Soha senki nem mondta nekem, hogy ez ennyire nehéz lesz. Sokáig használhatatlannak és felkészületlennek éreztem magam, aztán lassan megtanultam, hogy kell válaszolnom a fiam igényeire, hogyan találom meg az egyensúlyt. Nagy munka volt, de megérte.”- így Mariann, aki 3, 5 éves lányával van otthon.

-„Nagyon hálás vagyok a páromnak, aki nagycsaládból jött és számos trükköt ismert. Ő segített nekem megtalálni az utat, hogyan lehetek jó anyukája a fiunknak. Ma már sokkal több az önbizalmam, mint kezdetben, így vállaltunk egy második babát is.”- hangzanak Eszter szavai.

-„Amikor a lányom született, kaptam egy könyvet a gyermekgondozásról. Igyekeztem szó szerint megtanulni. Hosszú hónapokba telt, amíg bízni kezdtem az ösztöneimben, de ma is úgy gondolom, a felkészülés sokat segített.”- Szilvia a 10 hónapos Evelin mamája meséli.
 

Anyának lenni, anyává válni tehát nem könnyű, de a tudatosság, az érzelmek megélése átsegíthet a nehézségeken. Legyünk büszkék az anyaságunkra, az erőre, amivel életet teremtünk!

forrás: http://www.anyasagtitkai.eoldal.hu/