A 67 éves kutatót megtévesztéssel vádolták, mert nem közölte: nem közönséghasználatra szánt krumplival etette az állatokat, hanem speciális babkivonattal kevert burgonyatáppal. A kísérleteket azonnali hatállyal leállították, Pusztait nyugdíjazták, a maradéktalan bizonyításra már nem volt lehetősége.

A GM-párti Tony Blair elmarasztalta a sajtót, amiért csak a szenzációs veszélyeket taglalja, és nem fordít figyelmet a megalapozott tudományos jelentésekre. A Daily Mail július elsejei számában Károly walesi herceg tíz kérdést tett közzé e termények engedélyeztetésének hosszú távú veszélyeit firtatva. A Royal Society of Sciences bizottsága augusztusban az elhallgattatott tudóssal szemben foglalt állást.

2050-ben a világ népessége eléri a 9 milliárdot, s az emberiség élelmiszerellátása nem biztos, hogy megoldható génkezelt növények és a belőlük készített élelmiszerek nélkül. A genetikailag módosított (GM), béta-karotint nagy mennyiségben tartalmazó rizs például megakadályozza az alultáplált gyereknél vaksághoz vezető A-vitamin-hiányt; ők jelenleg 14 millióan vannak. A biotechnológia a fejlődő országokban 25 százalékkal növelhetné a vetőmagok termékenységét, s megelőzhetné a kontinensekre kiterjedő, termést elpusztító növénybetegségeket.

A genetikailag módosított növényekkel kapcsolatos félelmek persze nem a kísérletezésre, a kutatásra irányulnak, hanem alkalmazásukra: egyelőre ugyanis nem állapítható meg kellő biztonsággal, hogy nem veszélyesek-e az emberi egészségre, s nem tisztázottak az esetleg később jelentkező egészségkárosodás esélyei sem.

A génmanipuláció során az idegen gén beviteléhez úgynevezett génpostást alkalmaznak, amely általában egy vírus. Egyes feltételezések szerint ez "genetikai balesetet" okozhat, s a növény, védekezésként, mérgező anyagot kezd termelni, s az emberi egészségre ártalmassá válik.

A Monsanto - amely a GM-vetőmagok piacának 90 százalékát uralja - 1800 kísérletet végzett, amelyben bizonyította, hogy szójababjának tulajdonságai és a hozzáadott gén termelte enzim is megegyezik a genetikailag nem kezelt változat belső összetevőivel, a növénynek tehát nincsenek az emberi egészségre káros elváltozásai.

A növények genetikai manipulációja nem új keletű jelenség. 1970-ben például az USA kukoricatermése váratlanul hatalmas veszteségeket szenvedett, mert a déli kukoricaüszög kihasználta azt, hogy a genetikai manipulációk egyszerűsítésére jóformán teljesen egységesítették az egész kukoricaállományt.

Genetikai erózió. Így nevezik egy faj változatos genetikai készletének állandó, folyamatos fogyását. A génmanipulációval foglalkozó élelmiszer-ipari szakemberek tevékenysége genetikai eróziót idéz elő; például a kukoricatermést ma már nem többszázféle genetikai változat adja, hanem egytucatnyi, amelyeket a szakemberek úgy választottak ki, hogy maximális hozamot eredményezzenek (szárazságtűrő kukorica stb.). E magvak milliárdjait állítják elő klónozással, hogy teljesen egyforma növényeket kapjanak.

A génsebészeti úton előállított, monokultúrában termesztett növények gyenge pontjait viszont könnyebben megtalálják a kártevők, mert azonos tulajdonságokkal rendelkeznek, és a sokrétű védekezést elősegítő genetikai állomány hiányában ellenállásuk egyirányú vagy legalábbis behatárolt. "Egy új növényváltozat élettartama nagyjából megegyezik egy új rocklemez életének hosszával" - írja Mérlegen a Föld című könyvében Al Gore.

Valahányszor felüti a fejét egy új kártevő vagy betegség, amelynek a forgalomban lévő, a génmanipuláció folytán meglehetősen egységes génkészletű magvak nem tudnak ellenállni, vissza kell térni a növény "genetikai hazájába" olyan vad rokonokért, amelyek képesek lehetnek legyőzni az új veszélyt. Végigvizsgálták például az árpa világon fellelhető 6500 változatát - a Kaliforniai Mezőgazdasági Földprogram keretében -, és ezek közül csak egy olyat, egy etiópiai árpát találtak, amely képes megvédeni a 160 millió dollár értékű kaliforniai árpavetést a sárgatörpülést okozó vírustól.

Az élelmiszer-ipari konszernek valósággal vadásznak az utolsó megmaradt vad növényállományokra. A genetikai őshazák száma viszont alig egy tucat, és - az USA-t és Kínát leszámítva - viszonylag elmaradott vagy fejlődő országokban találhatók (például Indo-Burma, Malájföld, Peru, Ecuador, Bolívia, Paraguay, Etiópia stb.), ahol nincs elegendő gazdasági hatalom ahhoz, hogy az utolsó, sérülékeny, vad törzsek ne kerüljenek a transznacionális mezőgazdasági óriásvállalatok kezébe.

Kriston László

Piac és Profit Magazin