Akár kötelező olvasmány is lehetne a „Jól szeretni – Tudod-e, hogy milyen a gyereked?” című kötete, amely remélhetően karácsonyi ajándékként már bekerült több család könyvtárába.

„Az fogja jól bírni az élet megpróbáltatásait, és az lesz eredményes, aki gyerekkorában jól érezhette magát a bőrében, érzelmi biztonságban nevelkedett, önbizalmát megerősítették, nem hagyva, hogy a külvilág (esetleg az iskola) tévesen értelmezett fölösleges következményekkel túl korán megtörje. Akit megvédtek a külvilággal, igen, ha kell, az iskolával szemben is. A hideg, értékbecslő tekintet, a kritika a kisgyereket letöri, elkedvetleníti – és nem segíti hozzá, hogy növelje a teljesítményét" – olvashatjuk az önbizalomról szóló részben.

Ezért is fontos, hogy milyen iskolát, és még lényegesebb, hogy milyen pedagógust választunk gyerekünknek. Ha a tanító „jóban van önmagával”, akkor pozitív szemlélettel nézi a világot és veszi szemügyre a gyereket is. Ugyanis a kellemes jelenlét, a pozitív kisugárzás, az ítéletek és előítéletek nélküli hozzáállás jótékony, önbizalom-erősítő hatással van a gyerekre.(Lásd Pygmalion-effektus, amikor is a pozitív várakozás, rokonszenv, érzelmi elfogadás életet lehel a szunnyadó képességekbe is, és serkenti  a fejlődést.)

Gyakran előfordul, hogy rosszul választunk. Nem „passzol” a gyerekünk személyisége sem a pedagógushoz, sem az adott iskola szelleméhez. Sosincs késő ezen változtatni.

Mert jól szeretni tudni kell, hogy gyerek azzá válhasson, aki, és nem azzá, amivé mi akarjuk tenni. Közös felelőssége ez szülőnek, pedagógusnak. No és a jelenlegi iskolarendszernek is.

Így, a félévi bizonyítványosztáshoz közeledve is.

Folytatjuk…