Egy szociológus az emberek felöl közelíti meg a társadalomról alkotott jövőképét. Hogyan fognak élni az emberek 15-20 év múlva, milyen értékek dominálnak majd?
A demográfusok szerint kevesebben leszünk és öregedni fog a társadalom. Emelkedik a várható élettartalom és több lesz az idős, mint a fiatal. A tudás felértékelődik. Új technológiák könnyítik és bonyolítják majd az életünket. Több lehetőség és több veszély vár ránk. A leszakadók tábora nőni fog. A túlhajszoltság, verseny következtében több lesz a beteg ember.
A National Gerographic hasábjain jelent meg a közelmúltban egy tanulmány: "Tizenöt év múlva vagy egy barátságos, környezettudatos, de bizonyos szempontból stagnáló civilizációban fogunk élni, vagy pedig egy technikailag szuperfejlett, erkölcsileg viszont gátlástalan társadalom alakul ki - vélekedik egy nemrégiben elkészült jövőkutatási tanulmány."
A német Siemens cég megbízásából készítette el a TNS Infratest piackutató intézet egy 319 oldalas dokumentumot. 2020-ra nehezedni fog az életünk. Persze más és más módon. Mindezt 116 szakértő megkérdezése után jelzi előre a kutatóintézet. Folytatódni fog a globalizáció, amely egyre nagyobb arányú lesz. A társadalom elöregedik és a kommunikációs médiák sűrűbb hálózatot fognak kiépíteni. A technika fejlődésével párhuzamosan több számítógépes világhálózat, vagyis több World Wide Web alakulhat ki.
A lakosság nem a gazdasági dinamika iránt elkötelezett, és nem az innovációt keresi, hanem az állandóságot, a folytonosságot. A kényelmes polgárok egyre több szabadidőt, szabad teret nyernek a technicizált környezetükben, és ez elsősorban az európai gazdaság stagnálásának is köszönhető majd. Minthogy a lakosság nem sokat tesz, az államra maradnak a tennivalók.
Egy erősebb állam képes lenne az oktatásban, az egészségügyben aktívabban fellépni, s természetesen a védelemről, biztonságról is a közszféra gondoskodna a társadalomban. A két nem közötti különbségek tovább csökkennének: minden vezetési szinten azonos arányban képviseltetnék magukat a férfiak és a nők.
Sokaknak két-három állást kellene vállalniuk Ez a társadalom, amelyet az erős állam, illetve a gyenge vállalkozások jellemeznek, egyáltalán nem fog bezárkózni. Az új technológiák iránt például kifejezetten nyitott lesz.
A kvantumszámítógépek használata mindennapossá válik, merthogy ezt is állami támogatás segíti majd elő. Automatikus fordítási rendszerek fognak működni, így aztán az egzotikus regionális nyelvek is fennmaradhatnak.
Egy más típusú előrejelzés kissé elidegenedett társadalmat vázol elénk. Az állam ebben a hipermodern társadalomban magára hagyja az egyes embert, mindenki leginkább saját magára hagyatkozhat. A régi erkölcsök lazulnak, az egyéni érdekérvényesítés kerül ebben a szisztémában előtérbe. (Forrás: Szegő Iván Miklós: Hogyan élünk majd 2020-ban?)
Varga Csaba, író, szociológus, a Stratégiakutató Intézet elnöke szerint nem egy jövő van, hanem alternatívák vannak, így nemcsak egy jövőforgatókönyv van. A jelen is többirányú, több jelenkép van. A ma belátható, de 2020-ig sokkal inkább más lesz a jövő, mint az eddigi előretekintések.
Egy évtizednyi soha nem látott dinamikájú változássorozat lesz. Így hát el kell sajátítanunk a jövőtervezés technológiáját. Magyarország összetett gazdaság és társadalomszerkezetű ország, ezért összetett, sokrétű jövőképben kell gondolkodni. Mind a veszélyek, mind a lehetőségek soha nem képzelt erejűek és mértékűek lesznek.
Ha tudnánk milyen lesz a jövő, akkor könnyű lenne a tervezés. Jogos tehát a felvetés, hogy mire építsünk, hiszen nem tudjuk a jövőt. A gazdaságot nézve azt látjuk, hogy az ipari kor már nem alternatíva, de a tudásalapú sem az még.
Az biztos, hogy az emberi tudás sokszoros lesz, bizonyos számítások szerint meg fog hatszorozódni. Az előrejelzések szerint 3-4 egymást követő gyors technológiai forradalom fut majd le. Kérdés, hogy marad-e az új kapitalizmus? Varga Csaba szerint vagy tudásalapú korszakba lépünk vagy tudatfejlesztő társadalomba.
Hideg Éva, a Budapesti Corvinus Egyetem Jövőkutatási Tanszékének egyetemi docense szerint a tartós instabilitás korában élünk, jelenleg egy transzformációs periódusban vagyunk. Bármennyire is eltérőek a társadalmi jövőmodellek, mégis mindegyikük olyan jövőbeni lehetőségeket világít meg, amelyek jelenlegi körülményeinkből elérhetőek és kialakíthatóak. Természetesen adott helyen és időben csak az egyik, vagy ezek valamilyen lehetséges kombinációja valósul meg. Az, hogy milyen lesz a jövő konkrét társadalma, alapvetően attól függ, hogy mennyire vagyunk jövőorientáltak, miként alkalmazkodunk a változásokhoz, milyen célokat tűzünk ki, mit teszünk a jövőért egyéni és különböző közösségi szinteken. Ezért sem mindegy, hogy hazánk civil társadalma hogyan és miként szerveződik.
A jövőkutatók egyetértenek abban, hogy a XXI. század első évtizedei olyan korszakot hoznak, amelyben végbemegy az ipari civilizáció meghaladása és az emberi lét civilizációs mélységű megújulása. Különböznek viszont az elképzelések és az előrejelzések abban a tekintetben, hogy ez a civilizációs váltás miként és milyen eredménnyel valósulhat meg. A civilizációváltást megvalósító és egyre szélesebb körben ismert lehetséges társadalmi jövőmodellek többféle formát ölthetnek: az információs társadalom, az informalizált társadalmak, a duálisan vagy a plurálisan informalizált társadalom, az igazságos verseny társadalma, a fenntartható társadalom és az interaktív szükségletek társadalma alakot.
Bármennyire is eltérőek ezek a társadalmi jövőmodellek, mégis mindegyikük olyan jövőbeni lehetőségeket világít meg, amelyek jelenlegi körülményeinkből elérhetőek és kialakíthatóak. Természetesen adott helyen és időben csak az egyik, vagy ezek valamilyen lehetséges kombinációja valósul meg. Az, hogy milyen lesz a jövő konkrét társadalma, alapvetően attól függ, hogy mennyire vagyunk jövőorientáltak, miként alkalmazkodunk a változásokhoz, milyen célokat tűzünk ki, mit teszünk a jövőért egyéni és különböző közösségi szinteken. Ezért sem mindegy, hogy hazánk civil társadalma hogyan és miként szerveződik.
Alföldi István, a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság ügyvezető igazgatója szerint sok kis részjövő van. Az információs társadalom lehet, hogy itt van, de ezt 9,5 millió ember nem tudja. Amíg ennyi emberhez nem jutnak el az információ előnyei, addig nagyon komoly erőfeszítést kell tenni, hogy az előnyök eljussanak mindenkihez. Nehéz hosszú távon tervezni. Itt az idő, hogy az előnyök valósággá váljanak. A közeli jövő három i-ben fogalmazható meg: infrastruktúra-igény-ismeret. Veszélyes lehet az önhittség és a restség. Ennek számos jelét látja a magyar társadalomban, ezért nem tudott a globális jövővel foglalkozni.
Dombi Gábor, az Informatikai Érdekegyeztető Fórum főtitkára szerint a 3 é határozza meg a mozgást: az érdek-érvényesülés-életminőség. Az ismeretben, az oktatásban van a hajtóerő.
Gáspár Tamás a Budapesti Corvinus Egyetem Jövőkutatási Tanszékének egyetemi docense szerint a tudás olyan szervezett információ, mely előrejelzésre képes. Felmerül a kérdés: lehet-e a jövőről tudni? Jelenleg gyorsuló a tendencia, stabil és instabil korszakok váltják egymást, folyamatos korszakváltás van. Nem lehet tudni, harminc év múlva milyen lesz a világ, milyen értékek és technikák hatnak majd. Sőt, még elképzelni sem tudjuk! Csak alternatívákban gondolkodhatunk. A jövőkutató szerint hagyjuk meg a következő generációknak, hogy megtervezzék a saját jövőjüket. A világgazdasági térkép centrumokat és perifériákat ábrázol. Magyarország félperiférikus helyzetben van, nemcsak egy centrumban van, hanem több erőtér zónájában. Ennek következtében a kitörési pontok instabil környezetben vannak. A kitörésnek önerőn kell alapulnia.
A fenti véleményekből is látszik, hogy nincs egyetértés a kutatók között a jövőt illetően. Nincsenek jövő látók. Én abban hiszek, hogy a múlt és jelen történései alapján kiszámíthatók bizonyos trendek, események bekövetkezései. Az biztos, hogy a magyarok gondolkodás- és érzésmódját egyfajta "mormogási attitűd" hatja át. Erős Ferenc szerint a közbeszédet, a társadalmi diskurzust is ez uralja, ami mintegy fenntartja a "panaszkodás kultúráját."
Az okok szerteágazók: szerepet játszanak az "örök vesztes" történelmi tudata, de a (közel)múlt feldolgozatlan feszültségei is. Sokszor a mának élünk, s nem gondolunk a jövőre. Az emberek nem mernek előre tervezni, mert bizonytalannak látják. Pedig az az igazi nyertes, aki előre mer tekinteni.
PE
