Mi a diszlexia, és hogyan jelentkezik?

A diszlexia egy olyan nehézség, ami megakadályozza a helyes és folyékony írást és olvasást. Akkor is kialakulhat, ha a gyerek megfelelő iskolába jár, intelligens, idegi-érzékszervi szempontból egészséges, valamint szocio-kulturális környezete is megfelelő. A diszlexia nem gyógyítható száz százalékosan, de bizonyos intézkedések segítségével javítható. A diszlexiás gyerek meg tud tanulni írni-olvasni, de csak akkor, ha tisztában van képességeivel és energiájával. Ezek a cselekvések ugyanis nála nem automatikusak, ezért hamar elfárad, sok hibát ejt, elmarad a többiektől, és nem tud tanulni az írott szövegből.

Az olvasási nehézségek lehetnek súlyosak vagy kevésbé súlyosak, de többnyire társulnak hozzájuk az írással, számolással, valamint néha a mentális tevékenységekkel kapcsolatos problémák is. Mindez még nem zárja ki azt, hogy a gyerek maximálisan intelligens és kreatív legyen.

A diszlexiás gyerekek nagy részével nincs semmi gond, amíg be nem kerülnek az iskolába: itt viszont megesik sajnos, hogy pszichológiai zavaraikat, reakcióikat, valamint leplező stratégiáikat lustaságnak és kedvetlenségnek bélyegzik.

A diszlexia viszonylag hamar felismerhető, ha rábukkanunk egyes, jellegzetes hibákra: ilyen például a számok (12/21) vagy betűk felcserélése (m/n, v/f, b/d), ha a gyerek nem tud megtanulni táblázatokat és olyan jellegű sorozatokat, mint a napok, hónapok neve, valamint az ABC, ha összekever idő-és térbeli kapcsolatokat, mint a bal-jobb, tegnap-holnap, napok-hónapok. Bizonyos esetekben nehézségei lehetnek azzal, hogy verbálisan fejezze ki, amit gondol, hogy bekösse a cipőjét, hogy számoljon, koncentráljon, lemásolja a táblát, és hogy megszervezze a saját iskolai tevékenységét. Néha elvesztheti az önbizalmát, és ettől elromlik a magaviselete.

Hogy segíthet a szülő és az iskola?

Minél később ismerik fel a problémát, a helyzet annál komplikáltabbá válik. Az egyik legnagyobb kihívás az életben egy olyan gyerek szüleinek lenni, akinek ilyen jellegű tanulási nehézségei vannak. Nagyon fontos, hogy mielőtt elkezdenénk "gyógykezelni" gyermekünket, forduljunk specialistához, hogy a diagnózis alapján tisztában legyünk azzal, hogy mik azok a hibák, amiért nem ő, hanem a diszlexia a felelős. Ezzel elkerülhetjük, hogy igazságtalanul hibáztassuk, és viselkedését pszichológiai problémának bélyegezzük, amivel frusztrációt és szenvedést válthatunk ki belőle.

Speciális segítséget kell biztosítanunk, mint például hagynunk kell, hogy feladatait hosszabb idő alatt végezze el, mint az átlag, és hogy megoldásukhoz számológépet, magnetofont, számítógépet használjon. Bőkezűen bocsássuk rendelkezésére ezeket a segédeszközöket, és igyekezzünk mindezt pozitív, a gyerekre motiválóan ható atmoszférában tenni. Nagyon fontos, hogy bízzunk benne, ne hibáztassuk, magyarázzuk el neki, hogy mi a probléma, és erről mindenképp informáljuk az iskolát is.

A diszlexia alapvetően az írás automatikusságában jelenik meg, és ez az alsó tagozat vége felé válik nyilvánvalóvá. Bár az első jelek már korán megjelennek, végleges diagnózis nem adható a harmadik osztály előtt. Ideális esetben az iskolának rendelkeznie kell minimum egy oktatóval, aki képes felismerni a problémát már az első stádiumban, és tisztában van a zavar természetével. Így normális esetben nem merülhet az eltanácsolás kérdése.

A diszlexia helyes kezelése érdekében tehát nagyon fontos, hogy jó legyen a kapcsolat a diák és a tanár, valamint az iskola és a szülők közt. Mind az intézmény, mind a család részéről fontos a megértés, a gondoskodás, és hogy érdeklődést mutasson a problémás gyerek iránt.

Ne felejtsük el, hogy a diák teljesítménye jóval alulmúlhatja valóságos képességeit, így adjunk neki több időt az egyes feladatok megoldására, a betűk tanulásakor hagyjunk nagyobb szüneteket, mielőtt új karaktert tanítanánk, és adjunk több szóbeli, mint írott feladatot. Gondoskodjunk olyan segédeszközökről, mint a pitagoraszi szorzótábla, a számológép, a magnetofon, a számítógép, a hangoskönyvek valamint a TV.

B.B.