Gyakran nincs ráhatásunk arra, ami velünk történik. Ez az elmúlt időszakban hatványozottan igaz. Nem rajtunk múlik, mikor lesz vége ennek a covidos időszaknak, mikor mehetnek vissza a gyerekek az iskolába, vagy mikor ülhetünk be újra a kedvenc kávézónkba. Megmarad-e az állásunk, nem lesz-e beteg valamelyik családtagunk. Csupa olyan helyzet, ami még a ritka szerencsés Buddháknak is kihívást jelent. Hát még a nagy többségben lévő nem Buddha nőknek és férfiaknak. Úgy érezhetjük, egyre több minden került ki az irányításunk, a ráhatásunk alól, és ez érthető módon bizonytalanságot, szorongást okoz.

Segít, ha néha megpihensz ( Fotó: Depositphotos )

Egy dologra azonban mindig van befolyásunk, még ha nem is feltétlenül vagyunk ezzel tisztában. Méghozzá arra, hogy hogyan állunk hozzá, hogyan reagálunk a dolgokra. Hogyan értelmezzük az adott helyzetet, milyen jelentést tulajdonítunk neki. Kiakadunk, bosszankodunk, panaszkodunk? Vagy próbáljuk kihozni belőle, amit lehet? Sokkal többet számít, mint hinnénk, hogy mi van a fejünkben, miket gondolunk és mondunk, hiszen ez határozza meg, hogyan érezzük magunkat, és azt is, miként cselekszünk.

Ismerős a helyzet? Mosogatás, vagy a mosogatógépbe pakolás közben érzed, majd felrobbansz. Úgy tippelem, ilyenkor gondolatban nem a pálmafák alatt sütkérezel. „Nem igaz, hogy mindent nekem kell megcsinálnom.” „Úgy néz ki a lakás, mint egy disznóól.” „Egész nap nem volt egy percem megállásom.” Ilyen és ehhez hasonló gondolatok járhatnak a fejedben.

Gyorsan bele tudjuk magunkat vinni egy negatív spirálba, és minél mélyebbre süllyedünk, annál nehezebb kijönni a gödörből. Könnyebb, ha nem is esünk bele a gödörbe, de ehhez persze kell némi tudatosság és gyakorlás is.

• Először is, figyeld magad! Milyen gondolatok járnak a fejedben? Miket mondasz magadban?

  Általában hasonló gondolatok ismétlődnek bennünk, ugyanazok a mondatok térnek vissza újra meg újra. Neked mik a gyakori gondolataid, mondataid? Miket mondasz, amikor pufogsz? Gyakran észre sem vesszük, hogy áldozatként tekintünk magunkra.

• Vegyél pár mély levegőt, és kérdezd meg magadtól: hogyan érzem magam, amikor ezt gondolom? Segít-e nekem, ha ezt a gondolatot tovább erősítem? (Halkan megsúgom, hogy ha már felmerül a kérdés, általában NEM a válasz.) A gondolataink jönnek-mennek, és ez így van jól. Mindenféle gondolatok. Ezekre sokszor nincs ráhatásunk, arra viszont igen, hogy melyiknek adunk teret, figyelmet, energiát, melyiket szőjük tovább. Azaz melyiket erősítjük. Ahogy képesek vagyunk lehúzni, úgy ki is tudjuk rángatni magunkat a gödörből attól függően, mi van a fejünkben.
• Legyünk megértőek magunkkal! Nem az a cél, hogy még egy újabb dolgot találjunk, ami miatt leszidhatjuk magunkat, hogy még a gondolataink sem elég jók. De érdemes kicsit odafigyelni erre is.
• Amit csak lehet, érdemes delegálni, másokat is bevonni, segítséget kérni. Néha várhat a takarítás, mosás, előbb-utóbb majd sorra kerül. A legtöbb dolgot, ami miatt panaszkodunk, úgyis meg kell csinálnunk. Ha nem tudunk változtatni rajta, akkor viszont fogadjuk el, hogy most ez van, és tegyük meg minél kevesebb ellenállással. Több energiánk marad másra.
• Hasznos lehet, ha nem gondolunk egyszerre az összes teendőre, ami aznap ránk vár, hanem mindig csak a következőre. Ha kisebb lépésekre bontjuk, kevésbé tűnik teljesíthetetlennek. „Először elpakolom a maradékot a hűtőbe.” Ha ezzel kész vagy: „Most elmosogatok.” Ha ez is megvan: „Megírom az e-mailt.”
• Apró mindfulness gyakorlat, amire még extra időt sem kell szánnod az amúgy is telezsúfolt napodból: Figyelj arra, amit éppen csinálsz. Legyél jelen. Ha épp krumplit hámozol, figyeld meg alaposan a krumplit és a mozdulataidat is. Ezzel lecsendesíted az össze-vissza ugráló gondolataidat, és még a meghámozott krumpli is szebb lesz tőle. Vagy amikor eszel, iszol, figyelj az ízekre. Vedd észre, milyen jólesik elkortyolni a teát, milyen selymes a szádban olvadó csokoládé íze.
• Engedj magadnak egy kis szusszanást, és ne arra várj, hogy ha majd mindennel végeztél, akkor szánsz magadra időt. Nem, nem lesz olyan, hogy mindennel végzel. Úgyhogy nyugodtan szánj időt magadra MOST. Tarts szüneteket. Ülj le egy kicsit olvasni, vagy játszani a gyerekekkel a legnagyobb kupi közepén is.
• Segíthet az is, ha kijelölsz magadnak pár percet minden nap, amikor aggódni lehet. „Minden este 8 és negyed 9 közt aggódom.” Ha napközben eszedbe jut egy szorongást okozó gondolat, mondd azt magadnak: „Oké, majd este 8-kor visszatérek rá.” Amikor aztán ott lenne a lehetőség, már nem is tűnik annyira fontosnak, vagy el is felejtheted.
• Tekints minderre úgy, mintha egy játék lenne. Osztogass magadnak piros pontot minden ki nem mondott panasz esetén, vagy minden szívből jövő nevetés után. Jutalmazd meg magad valamivel a nap végén, ha aznap akár csak egy picivel kevesebb nyomást helyeztél magadra, mint az előző napon. Kísérletezz, hogy neked mi válik be a legjobban. Jusson eszedbe, hogy vannak eszközeid a változtatásra.
• Ha nem sikerül, akkor se bántsd magad. Legközelebb vagy azután sikerülni fog. Minden apró lépés számít, minden pici változás ér!

Nem az a cél, hogy csak pozitív gondolataid legyenek, vagy ha eljutottál ide, szólj, hogyan csináltad.

Nem az a cél, hogy egy csapásra új ember legyen belőled. Hanem az, hogy minden nap egy picit jobban érezd magad, mint tegnap. A sok kicsi itt is sokra megy.

Ne feledd, ha sikerül a hozzáállásodon akár csak egy picit is változtatni, ha nem pakolsz magadra plusz terhet a panaszkodással, önsajnálattal; hanem türelemmel, megértéssel, némi humorral és könnyedséggel állsz a dolgokhoz, nemcsak te érzed magad könnyebbnek, hanem könnyebben megbirkózol a feladatokkal is. S ezt a környezeted is értékeli majd.