"Aki szelet vet, az vihart is arat" - tartja a mondás, ami igaz az emésztési  zavarokra is. A bélgázosság problémája már Hippokratészt is foglalkoztatta, sőt B.Franklin is (elnök ide vagy oda) komolyan szenvedett a "szökő levegőtől".

Nincs ebben semmi különleges, még ha időnként meg is orrolunk azért, ha valami van a levegőben. Bizonyára a helytelen táplálkozás vagy egyéb bélrendszeri zavarok (sz)állnak a háttérben.

Erre több kutatás is választ ad:

-  A tejcukor (laktóz érzékenyeknél), a tejtermék fogyasztása is kellemetlenségeket okozhat. Náluk csökken vagy hiányzik a laktáz nevű enzim termelődése a vékonybélben.(Ez az enzim felelős a tejcukor lebontásáért.) De előfordul másoknál is, hogy a kedvenc joghurtjuk vagy kefírjük fogyasztásakor tapasztalják a fölös gázok termelődését. Ilyenkor pár napig érdemes az elfogyasztott adagot csökkenteni.

- A másik gyakori ok, hogy az emésztőrendszer egyes szénhidrátokat nem tud lebontani. A bab és rokonai, a káposzta, a brokkoli, a kelbimbó, a kelkáposzta, a hagyma, a retek, a banán, a sárgabarack, a teljes kiőrlésű liszt, a sósperec és még sok más ételféleség is felelőssé tehető a felfúvódásért. (Tanácsos a babot főzés előtt beáztatni, illetve az első forralás utáni vizet leönteni róla.)

- Bár nagyon egészségesek a magas rosttartalmú zöldség- és gyümölcsfélék, érdemes a bélrendszert kis adagokkal hozzászoktatni egy ilyen jellegű diétához.

- Több orvos is jó szívvel ajánlja a széntablettát, mert az aktív szén megköti a fölös gázokat és útját állja a szélszorulásnak. Természetesen mindig az orvossal konzultálva kell személyre ill.egészségi állapotunkra szabottan megtalálni a leghatékonyabb gyógyszert.

Azért csak legyünk óvatosak, mert bárki járhat úgy, mint Pákó... (Tegnap még a dzsungelből is kiszellentette magát - egészen hazáig!)