Az élet bármely területét nézzük, számtalan tévhittel, mítosszal találkozunk, melyek közül aztán sok már igazi előítéletté "nemesedik". Gondoljunk csak szőke nős viccekre. De ha komolyabbat akarunk, akkor nézzünk körül mindennapi életünkben, a szerelemtől, a szexualitáson át, az étkezésig.

De hogyan is születnek a tévhitek, és a mítoszok? Kétségtelen - s ha kell, fogadják ezt bizonyos önkritikaként is, bár én személy szerint tiltakozom ellene - nagymértékben köszönhető a felszínes, szenzációhajhász médiának is.

De azért nem fogjunk mindent az újságírókra. Legalább annyira benne van az "egyszerű emberek" maradi gondolkodása, elmaradottsága az életmód, a tudományok, a technika fejlődésével szemben. A maradiság nem függ össze sem korral, sem iskolai végzettséggel, sokkal inkább köze van az intelligenciához és a személyiséghez. S éppen ezért tudnak a tévhitek élni, megmaradni, újraéledni, mert a maradiságot okozó nyitottság, tudásvágy, realitásérzék hiány is mindig "újratermelődik".

Sokan a "jobb félni, mint megijedni" gondolkodásmód alapján inkább elhiszik a tévhiteket. Igaz könnyebb is, mint utánanézni - akár az Interneten is - komoly orvosi, tudományos, élettani, táplálkozástudományi ismereteknek, hogy vajon van-e valóság alapja, vajon igaz-e, amit akár a nagymamama, akár a főnök, akár az újságíró állít.

A baj csak az, hogy a zárkózottsággal nem csak egyes tévhitek stresszelhetnek és frusztrálhatnak minket, hanem egész személyiségünk beszűkülhet, mely azután kihat az élet minden területére, a munkától, a párválasztáson át, a gyermeknevelésig. S így újra felnő egy újabb generáció, melyet tévhitek és mítoszok tehetnek boldogtalanná.

Lovas Katalin