Magam válogattam 5 kedves verset erre az ünnepre. Hol boldogságot éreztem, hol elsírtam magam, de azt gondolom, hogy mindenki így van ezzel, ha az anyukáját készül ünnepelni. Sokszor bele se gondolunk, hogy milyen emberfeletti erőfeszítés, amit tesznek a családért, a gyerekekért, az unokákért. Benne vannak minden munkánkban, minden mozdulatunkban, minden döntésünkben, de sajnos sokan csak későn jönnek erre rá! Ünnepeljük őket, és szeressük, amíg csak lehet!
"Ápolgattál, pátyolgattál,
így telt sorra napra nap…
most már tudom, hogy az anyák
éjszaka sem alszanak."
2010. ápr. 7.
"Ó ha cinke volnék,
útra kelnék,
hömpölygő sugárban
énekelnék -
minden este
morzsára, buzára
visszaszállnék
anyám ablakára."
Édesanyám,
virágosat álmodtam,
napraforgó
virág voltam álmomban,
édesanyám,
te meg fényes nap voltál,
napkeltétől
napnyugtáig ragyogtál.
Miért aggódol, lelkem jó anyám,
Hogy kenyeretek barna, e miatt?
Hisz meglehet: ha nincs idehaza,
Tán fehérebb kenyérrel él fiad.
De semmi az! csak add elém, anyám,
Bármilyen barna is az a kenyér.
Itthon sokkal jobb ízü énnekem
A fekete, mint máshol a fehér.
(Szalkaszentmárton, 1845. jól. 13-21.)
A férfi maga küzdi ki szerepét,
a nők az eleve-elrendelés:
ők a béke, a jóság, puhaság
a földön, a föltétlen szeretet...
Anyám, nyújtsd felém öreg kezedet!
Milyen érdekes! Amikor Radnóti ezt a verset írta, a naptár 1941-et mutatott. Idén, nem először, már két hete virágzik a gesztenye…
