Álltam már komoly döntések előtt: megrendeljek-e 600 darabot X termékből - szétkapkodják avagy a nyakunkon marad? Hívjak-e meg további 200 vendéget a rendezvényünkre vagy taktikusabb, ha szűk körben tartjuk? Erre vagy arra költsek egymillió forintot, hogy hatékonyabb legyen a hírverés?
Akkor még nem tudtam, hogy szóban forgó döntési szituációk egykor eltörpülnek olyanok mellett, mint hogy előbb pelenkázzak, azután etessek vagy fordítva, illetve almát vagy banánt "szolgáljak fel" tízóraira...
Egy kisbaba minden áldott nap képes valami olyat produkálni, amitől újból és újból úgy érzi az ember, hogy teljességgel amatőr. Épp mire bizakodva nyugtázom, hogy ezt vagy azt a hangjelzést meg tudom fejteni, kiismertem a szokásait és meg fogok tudni birkózni a feladattal Őbabasága változtat a taktikán és egészen váratlan helyzet elé állít.
Így legalább nem bízom el magam, és soha nem unatkozom...
Nálunk spártai nevelés folyik. Kisbabánk spártai módra neveli a mamáját.
Keményen elhatároztam pedig, hogy nem kényeztetem el - csak ne sírna olyan szívszaggatóan keservesen! Hogy ne kergessem végső kétségbeesésbe legbecsesebb kincsemet, képes vagyok negyven percig fel-alá tologatni a ház előtt; két etetés között negyvenszer berohanni a szobájába, hogy meggyőződjek róla, nem leselkedik halálos veszély az óbégató fiatalúrra; a kád előtt térdepelve locsolgatni a víz szintje fölé domborodó pocakját, meg ne fázzon stb.
Közben dúl bennem a harc: vajon most éppen elrontom vagy megmentem attól a szörnyű tudattól (és a későbbiekben jelentkező lelki traumától), hogy nem számíthat tulajdon szülőanyjára. A barátnőm szerint kár izgatnom magam, ilyenkor még nem lehet elrontani, mert nem tudatosan balhézik, hanem azért sír, mert valami baja van.
De akkor könyörgöm, valaki mondja meg pontosan mikortól is csap át elrontásba a jószolgálati önkéntes rabszolgaság??
Még szerencse, hogy van egy nálam sokkal józanabb és következetesebb rabszolgatársam, aki már jelenlétével is tekintélyt parancsol. Ha ő nincs, valószínűleg még mindig háromszor etetnék éjszakánként és a hétvégeken sem tudnám kipihenni Minidiktátorom egész heti parancsnokságát.
Igen, az apukájáról van szó...
FK M
