Hogy mi is a fóbia? Az orvosok szerint irracionális félelem valamitől, valójában magától a félelemtől. Ezért az ember egy idő után kerüli azokat a helyzeteket, amelyekben rátör ez az érzés. A betegek ugyan tisztában vannak azzal, hogy nincs mitől tartaniuk például egy ártatlan keresztespók közelében, mégis: egyszerűen megbénulnak.

A fóbiák többnyire teljesen hirtelen jelentkeznek, vagyis nem olyan dolgokkal szemben alakulnak ki, amelyeket egyébként sem szeretünk igazán.

Az első fóbiás esetet maga Hippokratész írta le, aki egy olyan férfival találkozott, aki a fuvolahangtól (!) rettegett, olyannyira, hogy attól a lánytól is megijedt, aki a hangszeren játszott.

Azóta annyiféle fóbiával találkoztak már a szakemberek, hogy azt állítják: ahány ember, annyiféle fóbia. Az ismertebbek között ott vannak a különböző állatoktól való félelmek, a pókoktól, a macskáktól, a kutyáktól vagy a kígyóktól stb. De van néhány egészen furcsa változata is a fóbiának, mint például az iofóbia, amikor a rozsdától retteg valaki.

A betegséget három nagy csoportba osztották, az egyikbe tartoznak az előbb említettek, amikor egy bizonyos helyzethez, tárgyhoz vagy élőlényhez köthető a páni félelem kialakulása. A szociális fóbiában szenvedők azokat a helyeket igyekszenek elkerülni, ahol sok ember van együtt, mert úgy érzik, hogy mindenki őket figyeli, és attól félnek, hogy bármelyik pillanatban nevetségessé tehetik magukat mások előtt.

A harmadik csoport az agorafóbia, amely egy komplex jelenség, akik ilyenben szenvednek, jellegzetesen rettegnek az idegen helyektől, a nyilvánosságtól, attól, hogy el kell válniuk biztonságot nyújtó környezetüktől.

Mindhárom esetében a tünetek hasonlóak a pánikrohaméhoz, csak nem annyira erősek: hányinger, izzadás, ájulástól való félelem, nehézlégzés. Ezek a szociális fóbiák esetében elég korán, már 11-12 éves korban is megjelenhetnek.

Hogy mit tehetünk, ha felismerjük magunkon ezeket a tüneteket? Mindenekelőtt érdemes minél hamarabb szakorvoshoz fordulni. Azonban mi magunk is tehetünk azért, hogy javuljon az állapotunk.

Először is nézzünk szembe a félelmeinkkel, valljuk be magunknak, mitől rettegünk. Csak ekkor kezdhetjük el a szoktató terápiát, amelyben fokozatosan tesszük ki magunkat félelmünk tárgyának, egyre közelebb kerülünk hozzá.

Amikor úgy érezzük, hogy megint a szokásos nagyfokú félelmet érezzük, tereljük el valahogy figyelmünket, például olvassunk, szavaljunk egy verset, vagyis olyan cselekvést válasszunk, amely megmozgatja az agyunkat.

Lehetőleg kerüljük a kávét, ugyanis akik fóbiás és szorongásos betegek, azok általában nagyon érzékenyek erre a fóbiákban szenvedők általában nagyon érzékenyek a koffeinre, mivel felerősíti és megismétli a tüneteket.

Akik valamilyen fóbiában szenvednek, ne higgyék azt, hogy teljesen egyedül vannak problémájukkal. Ez a világ harmadik leggyakoribb pszichiátriai betegsége, így számos terapeuta és intézet foglalkozik ezzel a problémával!

Szabó Fruzsina