A modern kor egyik legnagyobb találmánya a műanyag, mely használati tárgyaink egész sorát tette kényelmesebbé és praktikusabbá. Szinte futótűzként terjedt el az egész világon, észrevétlenül behálózva "megfertőzve" szinte az összes mindennapos tárgyunkat. Így jutott el a cipőiparba is. Az addig kizárólag bőrből készült lábbelik lassan teret engedtek műanyag alapanyagú "unokáiknak".

A műanyag a használati tárgyakat egyszerűbben tisztíthatóbbá, és - alacsony előállítási költségük miatt - olcsóbbá tette. Ez a jellemző a cipőiparban is érvényes: a műanyag cipők olcsóbbak, és így, főleg a szegényebb rétegeknek, nagy tételben adhatók el, valamint tisztításuk sem igényel drága ápolószerek megvásárlásába történő beruházást, hiszen egyszerű mosószeres szivaccsal megoldható tisztán tartásuk.  Ezek viszont csupán felszínes előnyök. Sajnos sokkal több a hátrányuk, melyek gyakran csak rejtve, bizonyos idő után jelentkeznek, ráadásul a legtöbb esetben olyan többletköltségeket okoznak, melyek következményeként - végeredményben - egy műanyag cipő sokkal drágábbá válik, mint egy minőségi gyártmány.

 A lábbeli hordása során tapasztalható komfortérzetnek több összetevője van, úgy, mint rugalmassága, puhasága, és formatartása. Higiéniai szempontból további fontos tényező a cipő szellőzőképessége, azaz, hogy milyen mértékben képes felvenni a láb izzadásakor keletkező nedvességet. A műanyag lábbelik ezen kívánalmaknak sajnos kevésbé felelnek meg, mint természetes bőrből készült testvéreik. Nehezen idomulnak a lábhoz, a rendszeres használatkor képződő járóránc pedig idővel olyan mértékben elmélyülhet, hogy a lábbeli bereped, amitől akár használhatatlanná is válhat. Vagy ha mégsem, a javítása nem csekély összegbe kerül. Szintén a merevségéből adódóan hajlamosabb arra, hogy deformálja az ember lábfejét. Ennek az a következménye, hogy egyre kényelmetlenebbé válik, fáj benne a lábunk, majd orvoshoz fordulunk, és komolyabb esetben egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy egy egész vagyont költünk a probléma orvoslására.

Szellőzésének alacsony mértéke további problémákat vet fel. Nekünk, embereknek természeti adottságunk, hogy - akár tetszik, akár nem - lábunk nem éppen kellemes illatúnak mondható, kivéve persze, ha épp most szálltunk ki az illatos fürdővízből. Társas életünkben azonban kimondottan "cikis" helyzet, ha ez az "adottságunk" nyilvánosságra tör. Márpedig a műanyag igencsak rásegít arra, hogy bizonyos helyzetekben valóságos támadást intézzen szaglószerveink ellen. Képzeljük el, milyen kínos lehet ez, mondjuk egy romantikus estén, vagy vendégségben. Ez a kellemetlenség fokozottan érvényesül, ha a zokni, harisnya is műanyag alapanyagú. Arról nem is beszélve, hogy sokkal nagyobb az esély a gombás fertőzések kialakulására is. Persze fejlett technikánk segítségével, szinte mindenre tudunk már gyógyírt, így a legkülönbözőbb lábápolási termékek között válogathatunk kedvünkre....ami persze elősegíti pénztárcánk vékonyodását is. "Olcsó húsnak híg a leve" - tartja ugye a mondás.  Így hát megint ott tartunk, hogy ami olcsó, nem feltétlenül olcsóbb is. Pláne hosszútávon.

Ahogy az élet legtöbb területén, egy egyszerű cipővásárlásnál is fontos szempont tehát a minőség. Érdemes megfontolnunk, mi a legjobb megoldás: egyszeri nagyobb kiadás, mely viszont magában foglalja a tartósságot, valamint az egészségesebb létet is, vagy vállalni a későbbi nehézségeket.