A gazdik csak ritkán ismerik be - még önmagunknak is - hogy kedvenceik gondot jelentenek a kapcsolatukban. Mivel kedvtelésből tartott állataiknak kiemelt szerep jut az életükben, hajlamosak embertársaikra hárítani minden felelősséget a felmerülő problémákért - állítja Dr.Gavriele-Gold pszichiáter.

A háziállatokkal kapcsolatos kérdések a terápia során csak más problémákkal összefüggésben merültek fel. Az orvos 25 éves pszichoterápiás tapasztalatai szerint az ember és a kedvenc állata közti viszony éppolyan bonyolult lehet, mint az emberek közti kapcsolatok. Íme, néhány példa:

Red saját ambivalens szexualitása miatt érzett dühét Homerra, barátnője kedvenc ölebére vetítette ki; Miriam tudat alatt haragudott nőcsábász barátjára, Stanre, ezért kutyája, Dzsingisz ki nem állhatta Stant; Haroldot dühe és bűntudata, amiért nem volt képes gyermeket nemzeni, oda jutatta, hogy megszállottan pároztatta a ritka trópusi halakat.

A pszichiáter három fő mechanizmust jelöl meg, amely viszonyainkat irányítja, és mindegyiket a saját gyakorlatából vett példával szemlélteti.

Átruházás. A múltbeli gondolatoknak, hangulatoknak, érzéseknek és impulzusoknak az állatra való vonatkoztatása, mint Pete esetében, aki gyűlölte barátnője sziámi macskáit, mert az önző anyjára emlékeztették.

Kivetítés. A saját magunkban nem kedvelt érzések, gondolatok és cselekedetek tudat alatt az állatnak tulajdonítása. Samet például, aki azonosult azzal a durvasággal, ahogy apja az anyjával bánt, lenyűgözte a menyétek vad párzási rítusa.

Késztetés az ismétlésre. Amikor valaki tudat alatt ismétli ugyanazokat a hibákat, mint Dave, aki ragaszkodott a követelőző, romboló nőkkel való viszonyaihoz, ami az anyjával és a nővérével kezdődött, és a két macskája viselkedésén is tükröződött.

"Az, ahogyan az állatainkkal viselkedünk, gyakran tükrözi, mi megy végbe a tudatalattinkban. Az állat gyakran a katalizátora annak, ami egy viszonyban megtörténik vagy nem történik meg" - összegzi Dr. Joel Gavriele-Gold

K.V.