De hogyan fejezzük ki rosszallásunkat anélkül, hogy nyersen beszélnénk, folytonosan veszekednénk vele? A dialógus létrejöttéhez rá kell találni a helyes kommunikálási módra, beszédstílusra, az eredmény eléréséhez pedig meg kell tanulni a tapintatosságot, empátiát, önmérsékletet...

Félénk, befelé forduló, nem szeret társaságba járni a társunk? Ő ilyen, el kell fogadnunk, ha tartós kapcsolatra vagy együttélésre vágyunk. Sokszor "csak úgy" a levegőbe beszél, irreális dolgokat mond, álmodozó, képtelen jól beosztani az idejét? Nem lehet kérni tőle, hogy a kedvünkért alapvetően megváltozzék. Ugyanakkor elragadó, csábító is tud lenni, elbűvölt minket és megbízhatónak mutatkozott, amikor megismerkedtünk? Ha ez így van, örüljünk jó tulajdonságainak - hiszen azok miatt választottuk párunknak -, és miközben toleráljuk kisebb hibáit, próbáljunk fontosabb kérdésekben közös nevezőre jutni vele.

Egy kis "átnevelés"- tapintatosan

Maradjanak hát társunk mindennapos "mániái", rossz szokásai, melyek könnyen megmérgezhetik a kapcsolatot? Nem, semmi esetre sem, ha már úgy érezzük, hogy azokat nem tudjuk elviselni! A pszichológusok szerint bizonyos fokig - tapintatos módszerekkel -segíthetünk a dolgon, mert lehetséges párunkat befolyásolni pld. az öltözködés, táplálkozási szokások, rendszeretet terén - amennyiben megvan a szándék és az igény mindkettőnkben.

Enyhe változásra tehát lehet számítani... de általában nem többre. Célszerű szelíd szavakkal elmondani, mivel nem értünk egyet - anélkül, hogy "prédikálnánk" - és mindenképp hangsúlyozni, hogy az esetleges változás az ő érdekében fog végbemenni. A mindennapi konfliktusok rendezését mindig négyszemközt kell megtervezni - soha ne tegyünk szemrehányást a párunknak mások előtt. Ezek a kis belső ügyek csak ránk tartoznak, és azok "kiteregetése" a környezetünkben joggal vethet rossz fényt ránk.

Az üzenet átadása

De előfordulhat, hogy hiába vagyunk tapintatosak vagy diszkrétek, mégsem tudjuk átadni üzenetünket a párunknak. Mit tegyünk hát? Teszteljük például kommunikációs módunkat, vagy azt, hol hibázunk. Közvetlennek, nyíltnak lenni is alapvetően fontos feladat. Világosan és minden nyerseség nélkül fejezzük ki magunkat: "nem tennéd meg ezt?" és ne úgy, hogy "hogy már megint nekem kell megcsinálnom ezt is". Ne legyünk mesterkéltek, körmönfontak sem! Kérésünket pedig a megfelelő időben intézzük a társunkhoz, békés hangnemben, amikor nem a legelfoglaltabb és a kedve sem a legrosszabb...

Néhány hasznos módszer az üzenet továbbítására a párunknak:

Amikor úgy érezzük, nem beszél hozzánk, nem avat be a bizalmas dolgaiba...

Jó tanács: Ne támadjunk rá, miszerint "beszélnünk kell"!

Mondjuk inkább szelíden: "Mikor tudnád szabaddá tenni magad, hogy megbeszéljünk valamit?"

A pszichológus véleménye: A beszélgetés során pontos kérdéseket tegyünk fel, és tartsuk tiszteletben azt is, ha a társunk egy darabig hallgat. Kulcs lehet még az eredményes párbeszédhez, ha nyugodt pillanatot választunk ki hozzá - amikor gyötrő gondok nem nyomasztanak egyikünket sem. El kell azt is fogadni, ha a párunk nehezen beszél az érzelmeiről. De ha egyszer nekifog, ne szakítsuk félbe, és főleg ne beszéljünk helyette. Optimális esetben hallgassuk végig "aktívan", szúrjunk közbe megértő megjegyzéseket.

Ha túl sokat nézegeti a másik nem képviselőit...

Jó tanács: Ne háborodjunk fel azonnal!

Helyesebb, ha megkérjük nyugodt hangnemben: "légy egy kicsit tartózkodóbb, ha veled vagyok"

A pszichológus véleménye: nincs szükség mindebből mélyreható következtetéseket levonni. Ha úgy adódik, könnyen megragadja a férfi tekintetét egy ragyogó nő, vagy a nőét egy jóképű, magas férfi megjelenése. És nem lenne helyes elvenni egyikőjüktől sem azt a szabadságot, hogy olykor egy kicsit "nézelődjenek". Persze, nem feltétlenül a másik jelenlétében... Ugyanakkor a bizalom a párkapcsolat egyik tartópillére, és mindenki maga dönti el, mit néz el a másiknak, és mit nem.

Amikor vállalhatna nagyobb részt az otthoni vagy közös teendők elvégzéséből...

Jó tanács: Ne dühöngjünk: "Micsoda szörnyű rendetlenség van már megint a lakásban!".

Inkább így fejezzük ki óhajunkat: "Ha van időd, nem tennél egy kis rendet?".

A pszichológus véleménye: mindkét félnek jobban tiszteletben kellene tartania a másik igényeit. Ha például egyikük elvárása, hogy a társa ne hagyja szanaszét a piszkos ruháját, vagy tegyen rendet maga után a konyhában, az igenis vegye figyelembe ezt az igényt. Ugyanakkor a rendszerető fél se tegyen örökösen csípős megjegyzéseket, szemrehányásokat, mert lehet, hogy az ő vonatkozásában viszont másféle igények mutatkoznak meg. Ha azonban tartósan nyugtalanít minket a párunk egy rossz szokása, és nem reagál észrevételeinkre sem, érdemes a problémára "áthidaló" megoldást találni. Például köthetünk vele egyezséget úgy, hogy ne legyen az a benyomása: ráerőltetjük akaratunkat. Ajánljunk fel "igazságos" munkamegosztást, ez esetben például azt, hogy ha rendet tesz, mi egy másfajta (komolyabb) munkát elvégzünk helyette. A férfi partner emellett jobban szeret segíteni "házon kívül" - így ajánlható neki a bevásárlás, javítgatás a hétvégi házban, ruha elhozatala a tisztítóból stb.

Ha az intim együttlétkor csak arra gondol, hogy neki jó legyen...

Jó tanács: Ne tegyünk felháborodott szemrehányást, amiért mindig csak magával törődik.

Hanem inkább fejezzük ki vágyainkat ilyen formán: "ez nekem így nem jó, szeretném, ha..."

A szexuál-pszichológus véleménye: anélkül, hogy alávetnénk magunkat társunk minden kívánságának, az első időkben tanácsos követni a partnert a (könnyed) szexuális játékokban. De ha a másik olyat javasol, ami ellenünkre van, kellemetlen vagy netán megalázó, természetesen abba nem szabad beleegyezni, tudomására kell hozni egyet nem értésünket. A visszatérő problémát (pld. önzés e téren is) komolyan tanácsos megbeszélni, és megmagyarázni, mi hogyan szeretnénk elkerülni az abból fakadó gondokat, és a másik magatartásában milyen változást várunk el.. Legyünk ugyanakkor megértők, különösen, ha még nem eléggé ismerjük egymás szexuális szokásait, alapvető beállítottságát.

Amikor nap, mint nap látjuk: a társunk egészségtelen életmódot folytat, helytelenül táplálkozik, cigarettázik..

Jó tanács: Ne mondjuk neki unos-untalan: "már megint dohányzol/zsírosat eszel?"

Inkább tegyünk ilyen megjegyzést: "aggódom az egészséged miatt".

A pszichológus véleménye: Ha a párunk például nem mozog eleget, kiegyensúlyozatlanul táplálkozik, és még dohányzik is - nem tehetünk csodát, de javulást türelemmel, "szívós munkával" elérhetünk nála. Mindenképp kerüljük viszont a fenyegetést, zsarolást ("ha nem változtatsz ezen, elhagylak"), de az esdeklést, könyörgést is. Meg kell mondanunk, mi zavar minket, és miért szeretnénk a változást. Emeljük ki, hogy az ő egészségi állapota éppúgy nem közömbös számunkra, mint a sajátunk. Életmódbeli, táplálkozási tanácsokat adhatunk neki, de a leszokás a dohányzásról sokszor hosszan tartó döntési folyamat, személyes elhatározás kérdése - abban sohase legyünk erőszakosak. Egészsége érdekében, a napi munka után javasoljunk hosszú, közös sétákat a szabadban, vagy "előadás" tartása helyett ismertessük meg őt a finom, könnyű, netán diétás ételek ízével. Apránként vezessük rá arra, hogy ha ügyel az egészségére, az a végén nem kényszerűség lesz, hanem természetes igényévé fog válni.

Forrás: Galenus/www.patikamagazin.hu