A mangalicatéma mindig érdekes, most különösen az, hiszen a hétvégén mangalicafesztivál lesz Budapesten. Itt bizonyára igazi mangalicatermékekkel találkozhatnak majd a látogatók, de azért a hétköznapokban nem árt a gyanakvás: ezeket az igazán nem olcsó termékeket ugyanis előszeretettel hamisítják, írja a Mindenár.hu, amely a Wessling Hungary Kft. vizsgálólaboratórium szakértőinek segítségével járt utána a mangalicakétségeknek.
Jobb, ha tudjuk: a jelenleg érvényes jogi szabályozás megengedi, hogy a mangalica megnevezést viselő húskészítmények teljes hústartalmának csak 70 százaléka származzon mangalicából – ez egyébként minden más hústermékre is igaz. Persze fel kell tüntetni, hogy a maradék 30 százalék milyen húsfajtából van, de hát ez már az a bizonyos apró betűs rész, amelyet nemigen böngészget az ember vásárlás közben, különösen, ha a termék neve mást sugall.
Természetesen arra is van példa, hogy 100 százalékban mangalicahúsból készítik ezeket a finomságokat, és az sem vall feltétlenül rosszhiszeműségre, ha nem. Indokolhatja ezt például technológiai probléma, hiszen a mangalicahúsnak más a zsír-, fehérje- és víztartalma, mint a házi sertésnek. És persze az is az okok között szerepelhet, hogy a 100 százalékos mangalicatermékek rettentő drágák lennének.
Ami a hamisítást illeti, nyers, darabolt húsok esetében nem valószínű, hogy keverik a szeleteket, mert ez feltűnő lenne: a mangalica húsának ugyanis jellegzetes a színe, rajzolata, állaga. Az már elképzelhető, hogy házi sertést csomagolnak mangalicaként, mivel a fogyasztók nem biztos, hogy meg tudják különböztetni a kétféle húst egymástól. Darált hús esetén még könnyebb a hamisítás, hiszen ott már roncsolták a rostszerkezetet. A különböző húskészítményeket pedig füstölik, főzik, paprikával keverik, fűszerezik – még a tapasztalt bírálóknak is nehéz dolguk van a hamisítás megállapításakor. A vevő viszont teljesen kiszolgáltatott, hiszen sok áruházban a pultok speciális világítása még a gyakran sápadt húsokat is vöröses színűvé varázsolja, így pedig nagyon nehéz észrevenni a különbséget a mangalica és az átlagos sertés között.
Azért szerencsére könnyen le is bukhat a hamisító: a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) szakértői rendszeresen és nagyon szigorúan ellenőrzik az őshonos állatfajokból készült termékeket. Ezek esetében a gyártónak papírokkal kell igazolnia az eredetet. Emellett a Biomi Biotechnológiai Szolgáltató Kft. több más vállalkozással és tudományos műhellyel együttműködve a Mangfood-projekt során olyan génszakaszt talált, amelynek alapján gyorsan és nagy biztonsággal meg tudják állapítani, hogy az adott termék – színhús és kevert áru egyaránt – valóban mangalicából származik-e, sőt százalékos értéket is lehet rendelni a mangalicatartalom mellé. Ily módon a mangalicatermékek nyomon követhetők és azonosíthatók, a termékhamisítás felderíthető, és megvalósítható az áruk élelmiszerjogi hátterének tisztázása, védelme is.
