Christine Sheffer professzor és munkatársai a dohányzás szocioökonómiai hátterét vizsgálták, miután Arkansas államban a vizsgálati alanyok egy leszoktató programon vettek részt. Azon szempontból, hogy az egyének a leszokáshoz nikotinos, vagy nikotinmentes eszközt használtak, nem volt különbség a siker arányában, azonban az anyagi körülmény meghatározónak bizonyult: az alacsonyabb szociális körülmények, és rosszabb anyagi helyzetben levők között magasabb volt a hosszútávú eredménytelenség aránya. Az anyagi ranglétrán legalacsonyabban lévők esetében 55 százalék volt annak esélye, hogy a program után három hónappal ismét cigarettázni fognak. Hat hónappal később a kockázat két és félszeres volt a tehetősebbekhez viszonyítva. A vizsgálat az American Journal of Public Health márciusi számában lesz részletezve.
A kérdéskör azért is jelentős, mert a dohányzás képezi az egyébként megelőzhető betegségek leggyakoribb okát. Ráadásul a fejlődő országoknak egyre növekvő gondot okoz. A vázolt jelenség számos okban gyökerezhet. Egyrészt a dohányzás stresszoldó hatású, így könnyen nyúlnak ismét a doboz után. Azonban a költséges szenvedély csak súlyosbítja az anyagi gondokat, társadalmi diszkriminációt okozhat, és rontja a munkahelyi bizalmat. Ráadásul azok, akik tizenéves korban szoktak rá, nem is ismernek más megoldást a stressz enyhítésére.
A tanulmány szerint az alacsony jövedelmű munkahelyeket a dohányzásellenes törvények sem védik oly mértékben, így az, aki sikeresen leszokott, dohányos környezetbe tér vissza.
Forrás: www.betegszoba.hu
