Az Olümposz tetején csücsülő, nektárt szürcsölő és ambróziát csipegető istenek - néhány kivétellel -, gyönyörűek és halhatatlanok. Nem igen találkozunk köztük sörhasú, pocakos istenekkel, és az ókori termékenységszobrokhoz hasonlatos, Doktor Bubó Ursuláját überelő istennőkkel. Mi is mit meg nem adnánk azért, hogy Aphroditék és Adoniszok maradhassunk...
Ez a két fő pont, mely megkülönbözteti őket a földi halandóktól, akik ennek ellenére is néha isteneknek képzelik magukat. Az istenek szépsége nem múlik el, ezzel szemben mi megcsúnyulunk és elhervadunk, pedig mit meg nem adnánk azért, hogy Aphroditék és Adoniszok maradhassunk... Igaz, Adonisz is halandó volt, de mégis csak ő a leghíresebb szépségű férfi a görög mitológiában, nem véletlenül szeretett bele, s vadászgatott vele a természet lágy ölén a szépség istennője, Aphrodité.
Az egyik barátomnak van egy visszatérő rémálma, attól retteg, hogy a jövendőbelije el fog hízni. Ezért úgy ismerkedik, hogy mihamarabb találkozik a kedves mamával, s jól szemügyre veszi. Ha az anyóspajtásnak való túlsúlyos, akkor esélytelen a lányocskája.
Lehet, hogy nevetségesnek tűnik a történet, de épp arra világít rá, hogy a szépség múlandó, a fiatalság hervadó. A könyörtelen törvény ellenére is, szerencsére, a szépkorú ember között is találunk jó formában lévő, vonzó embereket, de az is tény, hogy az idő előre haladtával kevesebb figyelmet, törődést kap a külső.
Serdülőkor környékén különösen fontos, igen nagy hangsúlyt kap a szép, formás külső, a fiatalok többsége mindent megtesz azért, hogy hamvas szépségét kamatoztassa a másik nemmel való kapcsolatteremtés terén. Aztán ha horogra akad a nagy Ő, napi robot váltja fel az iskolapadot, s ha már egy-két lurkó szaladgál körülöttünk, miközben az éveink száma határozottan növekszik, azt vesszük észre, hogy isteni külsőnk kezd földivé válni, néha-néha, extrém esetben eljutunk a Quasimodo-szintig.
A szépség átalakulásának biológiai magyarázat az, hogy a felesleges zsírszövet a test létfontosságú szerveitől legtávolabb eső részen rakódik le. Általában alig található zsírszövet az agy, a szív és a nemi szervek körül. A nőknél ide tartozik még a petefészek is, mely ennél fogva zsírtalan. Ebből adódik, hogy a szülőképes korban lévő hölgyeknél a hason általában nem alakul ki zsírpárna. A férfiak hasán azonban igen, ugyanis nekik nincs petefészkük, így formálódik a sörhasuk. A nőknél a felesleges zsír a combokon, a popsin és a felső kar alatt rakódik le, innen adódik az energia a szoptatáshoz. Ha a teremtés koronái is rendelkeznének petefészekkel, akkor nekik is lapos hasuk és széles csípőjük lenne. A tapasztalatok szerint méheltávolítás után a zsírszövet megvastagszik a hason.
Ilyen folyamatok hatnak a háttérben, s ehhez társul az, hogy a többség a fiatalkori külső dolgokról máshová fókuszál. Akárhogyan is szépítjük, de belejátszik ebbe a kényelmesség is. És ez nagy hiba, hiszen a szépség, a csinosság minden életkorban fontos, s minden korban tenni kell érte, ugyanis nem egy állandó, konstans dolog!
Természetes, hogy kettő, három, négy, öt X után, már nem úgy festünk, mint tinédzserkorunkban, de meg kell találni a korunknak megfelelő szép formát. Mennyivel jobb úgy lenni az emberek társaságában, hogy a szemükből az tükröződik, "milyen jól tartod magad, drágám, még mindig milyen gyönyörű vagy", s nem az, hogy "mivé lett, hogy eltorzult ez az ember".
Az isteni szépség, a legtöbb emberben ott lakozik, a mi felelősségünk, hogyan sáfárkodunk vele, hogyan tartjuk magunkat karban, s milyen áldozatokra vagyunk képesek, hogy éltesebb korú Aphroditéként avagy Adoniszként járjunk-keljünk a való világban.
P.E.