Egy kis átszerelés, egy kis javítás saját recept szerint, és máris ott állhat előttünk a tökéletes nő vagy férfi - gondoljuk eleinte, de ez nem így van.

Az efféle társ keresése csak kiábrándultsághoz és elégedetlenséghez vezet. Akik lélekben egyek, azok menet közben váltak azzá, nem pedig ilyennek születtek. Szóval nem baj, ha nem vagyunk egyformák, és néhány dologban nem egyezünk. Unalmas is lenne egy életen keresztül csak mindenben egymásnak bólogatni...

Sok zavar van tehát a körül, hogy mit is keressünk egy partnerben, hogyan lennénk képesek felismerni, ki is az ideális társ számunkra? Olyan ez, mint tűt keresni a szénakazalban.

Mielőtt elindulnánk párkereső túránkra, gondolkodjunk el azon, mit is keresünk? Végezzünk egy kis önvizsgálatot!

Tegyük fel magunknak a következő kérdéseket:

1. Melyek azok a tulajdonságok, amelyekről úgy érezzük, hogy szükségünk van a teljesebb, kerekebb élethez?

2. Vajon nyíltabbak, kevésbé kritikusnak kellene lennünk?

3. Melyek azok a képességek, adottságok, amik egyedivé tesznek? Talán éppen az empátia, a figyelmes hallgatás képessége?

4. Könnyen teremtünk kapcsolatot?

Az önmagunkhoz intézett kérdések után, képzeljünk el most egy társat, akiben éppen a bennünk hiányzó tulajdonságok vannak meg.

Ez a módszer arra jó, hogy kicsit többet megtudjunk saját magunkról, gyengeségeinkről és azokról a tulajdonságokról, melyeken változtatni akarunk. Ez segítség lehet, hogy a megfelelő ember felé induljunk, de abban is, hogy egy mélyen érző, vonzó személyt találjunk.

Most már csak az a kérdés, hogy vajon felismerjük-e?

Én hosszú évek tapasztalatával az olyan emberre figyelek, aki:

- Csendes magabiztossággal rendelkezik, határozott, ugyanakkor humoros.

- Aki erőteljesen és folyamatosan képes a szemembe nézni, és figyelni rám.

- Jól hallhatóan, érthetően beszél, nem feszült, és amikor hozzám beszél vagy ha engem hallgat, nem fonja karba a kezét.

- Nem kezd minden mondatot az én, nekem, vagy engem szavakkal. Képes csendben végighallgatni és érdeklődni az életem eseményeiről.

- Bókokat mond, s azt nem csak "érdekből" teszi, és könnyedén képes a beszélgetést komolyabb irányba terelni.

És ha te már megtaláltad a lelki társad, akkor hallgass a csend pillanataira.

Amikor két ember egymás karjába olvad, és nem tesznek, nem mondanak egymásnak semmit, csak együtt vannak, és eközben a napi stressz, a megfelelni akarás minden kényszere elmúlik, akkor nagyon valószínű, hogy két hasonló lelkű emberről van szó.

Próbáld ki ezt a néma ölelést, és figyelj arra, hogy mit mond a szíved (és a társadé), miközben ezt teszitek.

Talán nagyot nem tévedsz majd ezek után....