A kutatócsoport korszerű eszközökkel mintegy kétezer állati maradványt vizsgált meg, melyek között 40 millió éves csontok is akadtak.
A tanulmány szerint a macskaősök megjelenése Észak-Amerikában maga után vonta az ott élő kutyaősök állományának lassú hanyatlását. Ugyanakkor az ősmacskák száma szépen gyarapodott az idők során – minden bizonnyal azért, mert sikeresebb vadászok voltak, és elorozták az őskutyák elől a zsákmányt. A kutyafélék családja nagyjából 40 millió évvel ezelőtt jelent meg Észak-Amerikában. A legtöbben mintegy 22 millió évvel ezelőtt éltek a kontinensen, a 30-nál is számosabb kutyafajból mára csupán 9 maradt fenn. Az idő haladtával testük megnőtt, némelyikük elérte a 30 kilogrammos testsúlyt is, ezzel Észak-Amerika legnagyobb ragadozói közé kerültek. Ám aztán megérkezett a macskakonkurencia.
Amint az ma Afrikában megfigyelhető, a ragadozók – vadkutyák, hiénák, az oroszlánok és más nagymacskák – között nagyon éles és mindennapos a verseny, sőt harc folyik az élelemért.
Az amerikai ragadozók társadalma hasonlóképpen alakulhatott: a vizsgált maradványok között a macska-, illetve kutyaféléktől származó csontok arányának évmilliók alatti változása is ezt támasztja alá.
Az új elmélet - minden bizonnyal - sok vitát kavar még. Mi több, újabb csontot rághatnak a kutya- és macskakedvelők. Vagyis minden marad a régiben... A kutyák és a macskák fújnak egymásra, de azért vannak kivételek!...
Én mindkettőt igazán szeretem, mert - ahogy szokták mondani - lehet állat nélkül élni, de minek?...
Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Nagy-Britanniában egyenlő jogokat követelnek maguknak a cicatulajdonosok a kutyásokéval!
