A mindennapokban egyszerűen csak "röhögő görcsnek" keresztelt jelenséggel majd' mindenki találkozott már élete folyamán. A halállal végződő nevetőrohamról, s a berlini Szabadegyetem kutatói most tudományos módszerekkel is megvizsgálták, halálra tudnánk-e nevetni magunkat.

A Carsten Niemitz vezette tudósok válasza "határozott nem" a kérdésre. "Bár teljesen elképzelhető, hogy nevetés közben ér minket a halál (az esélye nagyjából annyi, mind fogmosás közben elhalálozni), ám a nevetés nem lehet a halál első számú okozója" - magyarázza Niemitz.

Mindent egybevetve a nevetés ugyanakkor igen megerőltető "tevékenység". "A harsány kacagás során testünk mintegy kétszáz izma kerül mozgásba" - részletezi a tudós. Eközben pedig emelkedik a pulzusszám, nő a légzésszám, a vér az agyba áramlik, mivel a mellkasban jelentős nyomás keletkezik. "A felsoroltak miatt tapasztalható az, hogy egy-egy kiadósabb nevetés után kipirulunk" - mondja Niemitz.

Ám még a sok energiát követelő, s a szervezetet erősen igénybe vevő tevékenység során sem fenyeget annak a veszélye, hogy bármiféle belső sérülést szenvednénk. "A tüsszentés sokkal inkább megterheli testünket" - mondja Niemitz, s hozzáteszi: "még a szívbetegségben szenvedők számára sem rejt semmiféle kockázatot a hosszabb ideig tartó nevetés okozta gyorsabb pulzus.

Ugyanakkor a betegségben szenvedők önkéntelenül is egyfajta védekező-óvatoskodó beállítódást vehetnek fel, hogy a nem feltétlenül szükséges mozgásformák - mint a nevetés okozta rázkódás - elkerülésével a fájdalomforrásokat is minimalizálják. A példának okáért vakbélműtéten átesett, gyógyulófélben lévő betegeknek csak a legritkább esetekben van kedvük teleszájjal kacagni - pontosan a várható fájdalom miatt".

A belső sérülések mellett a fulladással végződő nevetéstől sincs okunk tartani. "Amikor már olyan állapotba hecceltük magunkat, amelyben nem kapunk levegőt, szervezetünk egy automatikus védekező mechanizmust indít el agyunkban, s e folyamat biztosítja testünknek a garantált levegővételt" - mondja a kutató.